Legyen végre minden az államé!

  • narancs.hu
  • 2014. február 7.

Hírnarancs

Lassan mindent államosítanak, a Heti Válasz főszerkesztőjének nem kell a családja miatt aggódnia, és akkor ott van még az Istenre vadászó prédikátor is. Elektromos hírek pénteken.

Jön a hétvége, lehet pihenni, de a hírek még nem pihennek:

Lázár János interjút adott az origónak, ilyenkor mindenki kicsit ijedtebben szemléli a monitort. A szöveg leghideglelősebb részlete kétségtelenül az, amikor az alany bevallja, hogy a magyar államnak közeli célja, hogy minden az övé legyen a hazai energiapiacon. Szóval, hamarosan annyira olcsó lesz az áram, hogy simán lehet majd négy-öt reflektort szereltetni a kanapé mellé, és úgy, abban a ragyogásban olvasgatni a Választ, a Demót meg a Nemzetet.

És ha már a Heti Válasz! Bocsássa meg nekünk a Hírnarancs Villámló Szemű Istene, hogy egy olyan hírről is szólunk, amely tegnap este kapott szárnyra, de annyira szép, hogy bűn lenne kihagyni. A napi.hu írta meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank rendezvényeire, csapatépítő tréningjeire a közbeszerzést az az Akció BTL Kft. nyerte meg, amelynek vezetője Borókai Flóra, a Heti Válasz főszerkesztőjének, Borókai Gábornak a lánya. BG anno a Fidesz szóvivője is volt; felesége pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kormányirodát irányító helyettes államtitkára. A történet onnantól kezd még ütősebb lenni, hogy ez egy 24,9 millió forintos biznisz, így nem volt szükség arra, hogy nyilvános ajánlattételi felhívást tegyenek közzé (azt csak 25 millától kell: ezt hívják ugyebár alapos odafigyelésnek, továbbá felettébb ízléses megoldásnak is). Szóval csak Borókai lánya pályázott, és az egyindulós versenyen elsőként is ért célba. Mindez persze csupán arra példa, hogy az élet kanyargós ösvényét különös véletlenek szegélyezik errefelé.

false

 

Fotó: MTI

Aztán volt még olyan, hogy kiderült: nem az osztrák bankfelügyelet szúrta hátba az MSZP-ből gyorsan kilépett Simon Gábort, aki „elfelejtette”, hogy százmilliók vannak egy osztrák számláján. (Olykor mi is elfelejtjük mosás előtt, hogy benne maradt egy ezres a farmerünk zsebében, szóval ja, van ilyen.) Tehát nem ők, hanem a pénzmosás elleni nemzetközi hálózat osztrák tagozata. Legalábbis ma ezt mondja az ügyészség, holnap talán mást mond. Úgyhogy továbbra is az a szappanoperás verzió szívünknek a legkedvesebb, mely szerint a volt felesége nyomta fel Simont a Magyar Nemzetnél.

Mindeközben startol a téli olimpia, az eseményt pedig a Google a melegmozgalmak szivárványszínével és egy hozzá illő idézettel köszönti. Ez jól néz ki, meg amúgy is minden szempontból rendben van, ami Oroszországról például már kevésbé mondható el. A jeles sporteseményre mi is figyelni fogunk.

A nap kulturális híre pedig az, hogy most már biztos, hogy tévésorozat készül a Prédikátorból! Garth Ennis (író) és Steve Dillon (rajzoló) képregény-nagyeposza Jesse Custer prédikátor történetét meséli el, aki emberfeletti képességekhez jut, majd elindul fegyverforgatásban jeles barátnőjével, Tulippal, valamint Cassidyvel, egy kétes erkölcsű ír vámpírral, hogy körmére nézzenek a Jóistennek, aki valahol a déli államokban bujkál, miután megszökött a mennyországból. Van benne western, akció, szex és annyi polgárpukkasztás, káromkodás és filmes idézet, mint a Tarantino-, valamint a South Park-összesben, szóval mesés lesz képernyőn látni ezt a teljesen tébolyult kavalkádot. A sorozatot az AMC készíti majd, akiknél például a Breaking Bad is futott: ez is jó hír. A képregényből egyébként sajnos csak néhány epizód jelent meg magyarul, de angolul könnyen elérhető, és aki akarja, persze a neten is gyorsan megtalálja. Olvassák el, ördögien vidám napjaik lesznek tőle!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.