Szavazz Orbán Viktorra, olyanok leszünk, mint Kína!

  • narancs.hu
  • 2014. február 13.

Hírnarancs

Befejezte munkáját a magyar demokrácia legszégyenletesebb Országgyűlése. A háttérben már melegít a MIÉP. Csak Al Pacino vigasztal, aki a hazaszeretetről szaval. Ilyenek a hírek csütörtökön.

Orbán Viktor továbbra is a nagy testvérnél vizitál, és ma tévedhetetlenül rátalált a közös pontra. „Magyarországon megvan a politikai stabilitás, ami manapság kulcskérdés, Kínának is ez óriási előnye” – mondotta miniszterelnökünk a kormányportál tudósítása szerint.

Ha politikai stabilitás alatt azt értjük, hogy az összes egyéb, jelentéktelen politikai erő csak bokréta az egypártrendszer kalapján, akkor nem tagadhatjuk, hogy a legjobb úton járunk. Példa erre a ma utoljára ülésező 386 fős parlament, amely az elmúlt négy évben harsány cirkusszá silányult. Az ellenzéki pártok csak a parlamenti munka akadályozásával tudtak médiafigyelmet kiharcolni maguknak, hiszen azt mindenki pontosan tudja, hogy az ország igazán fontos ügyeiben Orbán Viktor, Habony Árpád, Simicska Lajos és üzletfeleik döntenek – és sajnos egyikük sem gyakran fordult meg az ülésteremben. Ezért a kormánypárti képviselőknek maradt a gombnyomogatás, az ellenzékieknek pedig a performanszművészet. Ma az Együtt–PM eregetett lufikat, be nem teljesült fideszes ígéreteket aggattak rájuk (az impozáns listát lásd itt), valami megzavarodott jobbikos meg az uniós zászlót dobálta az udvarra és dugta a vécébe. A fideszesek közben nyomták a gombokat, nyaltak a főnöknek, és hazudoztak. Méltó befejezés.

Bravó, bravó!

Bravó, bravó!

Fotó: MTI/EPA

 

Számos képviselőnek bizonyosan ez volt az utolsó napja az Országházban. Lendvai Ildikó, Pokorni Zoltán és Vágó Gábor például nem tér vissza – lehet tippelgetni, jobbak vagy rosszabbak kerülnek majd a helyükre.

Valószínűleg Simon Gábort se látjuk egyhamar a Kossuth téren. Hivatalosan is megszűnt a képviselői jogviszonya, miután megérkezett lemondó levele Kövér László irodájába. Múlt szerdán a legfőbb ügyész adócsalás és magánokirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt kezdeményezte Simon Gábor mentelmi jogának felfüggesztését, de már azelőtt állt a bál. Joggal, hiszen nehéz nem a legrosszabbra gondolni az adóbevallásból kifelejtett 240 millió ügyében, főleg, hogy Simon alig nyilatkozik, és amikor mégis, abban sincs köszönet, ráadásul az MSZP is sunnyog (ennek tanulságairól lásd e heti számunk szerkesztőségi cikkét). Ezt pedig nemcsak a rövid pórázon tartott fideszes média, de az egész sajtó borzasztóan élvezi. Az Index konkrétan egész napos autósüldözést játszott Simonnal, de gyakorlatilag mindenki ezen pörög főműsoridőben két hete. A médiahisztéria tényleg olyan hevességig jutott, mintha legalábbis a regnáló miniszterelnök mondott volna le, vagy most keveredne először magyar politikus sikkasztás gyanújába.

De ne csüggedjünk, mindez a stabilitást szolgálja.

Akinek pedig elege van a jelenlegi politikai elitből, az még gyorsan beléphet a választáson induló 72 szervezet valamelyikébe. A MIÉP-et például ma vette nyilvántartásba a Nemzeti Választási Bizottság.

Az utóbbi idők legszebb mémjével, a magyar verseket szavaló filmsztárok sorozatának ékkövével, a stabil Al Pacinóval búcsúzunk.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.