Szavazz Orbán Viktorra, olyanok leszünk, mint Kína!

  • narancs.hu
  • 2014. február 13.

Hírnarancs

Befejezte munkáját a magyar demokrácia legszégyenletesebb Országgyűlése. A háttérben már melegít a MIÉP. Csak Al Pacino vigasztal, aki a hazaszeretetről szaval. Ilyenek a hírek csütörtökön.

Orbán Viktor továbbra is a nagy testvérnél vizitál, és ma tévedhetetlenül rátalált a közös pontra. „Magyarországon megvan a politikai stabilitás, ami manapság kulcskérdés, Kínának is ez óriási előnye” – mondotta miniszterelnökünk a kormányportál tudósítása szerint.

Ha politikai stabilitás alatt azt értjük, hogy az összes egyéb, jelentéktelen politikai erő csak bokréta az egypártrendszer kalapján, akkor nem tagadhatjuk, hogy a legjobb úton járunk. Példa erre a ma utoljára ülésező 386 fős parlament, amely az elmúlt négy évben harsány cirkusszá silányult. Az ellenzéki pártok csak a parlamenti munka akadályozásával tudtak médiafigyelmet kiharcolni maguknak, hiszen azt mindenki pontosan tudja, hogy az ország igazán fontos ügyeiben Orbán Viktor, Habony Árpád, Simicska Lajos és üzletfeleik döntenek – és sajnos egyikük sem gyakran fordult meg az ülésteremben. Ezért a kormánypárti képviselőknek maradt a gombnyomogatás, az ellenzékieknek pedig a performanszművészet. Ma az Együtt–PM eregetett lufikat, be nem teljesült fideszes ígéreteket aggattak rájuk (az impozáns listát lásd itt), valami megzavarodott jobbikos meg az uniós zászlót dobálta az udvarra és dugta a vécébe. A fideszesek közben nyomták a gombokat, nyaltak a főnöknek, és hazudoztak. Méltó befejezés.

Bravó, bravó!

Bravó, bravó!

Fotó: MTI/EPA

 

Számos képviselőnek bizonyosan ez volt az utolsó napja az Országházban. Lendvai Ildikó, Pokorni Zoltán és Vágó Gábor például nem tér vissza – lehet tippelgetni, jobbak vagy rosszabbak kerülnek majd a helyükre.

Valószínűleg Simon Gábort se látjuk egyhamar a Kossuth téren. Hivatalosan is megszűnt a képviselői jogviszonya, miután megérkezett lemondó levele Kövér László irodájába. Múlt szerdán a legfőbb ügyész adócsalás és magánokirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt kezdeményezte Simon Gábor mentelmi jogának felfüggesztését, de már azelőtt állt a bál. Joggal, hiszen nehéz nem a legrosszabbra gondolni az adóbevallásból kifelejtett 240 millió ügyében, főleg, hogy Simon alig nyilatkozik, és amikor mégis, abban sincs köszönet, ráadásul az MSZP is sunnyog (ennek tanulságairól lásd e heti számunk szerkesztőségi cikkét). Ezt pedig nemcsak a rövid pórázon tartott fideszes média, de az egész sajtó borzasztóan élvezi. Az Index konkrétan egész napos autósüldözést játszott Simonnal, de gyakorlatilag mindenki ezen pörög főműsoridőben két hete. A médiahisztéria tényleg olyan hevességig jutott, mintha legalábbis a regnáló miniszterelnök mondott volna le, vagy most keveredne először magyar politikus sikkasztás gyanújába.

De ne csüggedjünk, mindez a stabilitást szolgálja.

Akinek pedig elege van a jelenlegi politikai elitből, az még gyorsan beléphet a választáson induló 72 szervezet valamelyikébe. A MIÉP-et például ma vette nyilvántartásba a Nemzeti Választási Bizottság.

Az utóbbi idők legszebb mémjével, a magyar verseket szavaló filmsztárok sorozatának ékkövével, a stabil Al Pacinóval búcsúzunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.