Tudta? Mészáros Lőrinc a Lánchidat… izé, hát, tudja… sundám-bundám, csóresz…

  • narancs.hu
  • 2017. január 29.

Hírnarancs

Mézet zabálunk majd napestig!

A telefonbetyár

Trump pénteken elnöki rendelettel, azonnali hatállyal és meghatározatlan időre felfüggesztette szíriai menekültek befogadását, és 120 napra felfüggesztette egyes muszlim országokból érkező menekültek beutazását az Egyesült Államokba. A rendelet aláírása után a Fehér Ház nyilvánosságra hozta, hogy az ideiglenes beutazási tilalom hét muszlim országra érvényes: Szíriára, Iránra, Irakra, Szudánra, Líbiára, Szomáliára és Jemenre.

Az intézkedést még Theresa May brit miniszterelnök is kritizálta, nem beszélve a francia és a német politikusokról. Egyelőre csak egy lelkes megnyilvánulásról tudunk: Miloš Zeman cseh köztársasági elnök véleményét Jiří Ovčáček szóvivő a Twitter-bejegyzésében osztotta: „Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke védelmezi országát, az állampolgárok biztonságát tartja szem előtt. Pontosan azt teszi, amit az Európai Unió elitje nem tesz.” Mintha csak Nógrádi Györgyöt hallanánk...

Trump egyébként mást sem tett szombaton, csak lógott a telefonon: beszélt Putyinnal („jelentős kezdete volt a rendbetételre szoruló amerikai–orosz kapcsolatok javulásának”), Merkellel („egyetértettek abban, hogy a NATO alapvető fontosságú szerepet játszik a transzatlanti együttműködésben és a nemzetközi biztonság fenntartásában”) és Hollande-dal, aki viszont nem értett egyet semmiben Trumppal, és felhívta a figyelmét arra, hogy tiszteletben kell tartani a demokratikus értékeket.

Képünk természetesen csak illusztráció!

Képünk természetesen csak illusztráció!

Fotó: MTI

 

Egyelőre Mészáros Lőrinc a legnagyobb magyar

Évértékelő beszédet tartott szombaton Vona Gábor, melyben kifejtette: „Magyarország akkor lesz sikeres, ha különböző habitusú, karakterű, világképű emberek – félretéve a különbségeket – hidakat építenek, és energiáikat a szabadság és a biztonság megteremtésére fordítják a helytartókkal és földesurakkal szemben.” Noha meglepő e 19. századi hangnem, a Jobbik elnöke tudatosan alkalmazta: beszédében egy új reformkor eljövetelének szükségességét hangsúlyozta, s történelmi párhuzamokkal sem maradt adós. „Ha a Lánchidat ma építenék, akkor Mészáros Lőrinc nyerné a pályázatot, és a híd minden egyes darabját szétlopnák, a nemzeti kaszinó ma nem a haza fellendítéséről, hanem Andy Vajnáról szólna, az infrastruktúra-fejlesztés pedig a kormányfő kisvasútját jelentené” – ezzel vélhetően arra utalt, hogy mekkora szerencse, hogy az 1830-as években még nem Orbán Viktornak hívták az ország első emberét.

false

 

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Ahogy 2018 után sem. Vona kijelentette: készen állnak a kormányzásra, amelynek „nulladik lépése” az elszámoltatás lenne. Erre példaként olyan lépéseket említett, mint a titkosítások feloldása, a bűncselekményt elkövető közéleti szereplők dupla büntetése, illetve a kötelező vagyonosodási vizsgálat.

Azonban az MTI tudósításából nemcsak az derül ki, hogy a rendezvényen Kassai Lajos lovas íjász vehette át a Jobbik Pongrátz Gergely Érdemkeresztjét, volt egy kis előjáték is. A beszéd előtt „Visszavesszük Vona Gábor gárdamellényét” címmel tüntetett tucatnyi oldschool-jobbikos. A demonstráció szervezője, Silip Norbert, aki önmagát a Magyar Gárda Mozgalom volt vezérkari tisztjének nevezte, néhány társával együtt a Jobbik vezetőinek szánt petíciót adott át Dudás Róbertnek, a párt regionális igazgatójának.

Vona beszédét követően a Fidesz pár soros közlemény adott ki: „Vona Gábort láthatóan csak a hatalom és a pénz érdekli, ezért képes volt hátat fordítani még a Jobbik korábbi politikájának is, és a Gyurcsány–Bajnai-kormány tanácsadóival vette magát körbe.” De az vajon eszükbe jutott-e, hogy húsz-egynéhány évvel ezelőtt ki „volt képes hátat fordítani” pártjának korábbi politikájával? Netán őt is csak a hatalom és a pénz érdekelte?

 

Szanyi szomorú

Szombat délután tartott sajtótájékoztatót a szocialista Szanyi Tibor az egyik NOlimpia-stand előtt „Nincs még itt az idő!” címmel. Az EP-képviselő beszéde közben egyszer csak megjelent a Momentum Mozgalom elnöke, Fekete-Győr András, és egy köteg aláírásgyűjtő ívet nyomott Szanyi kezébe, s azt mondta: „Nyilatkozatok helyett inkább konkrét segítségre, munkára lenne szükség” – tudtuk meg tegnap a 444.hu tudósításából, s már akkor sejtettük, hogy nem marad el a folytatás.

Szanyi valóban nem hagyta ennyiben, s kiadott egy közleményt, melyben azt írja: „Mélyen elszomorít, mikor valaki az általa kért támogatás mögött hátsó szándékokat feltételez. Így nehéz lesz bármit is elérni, mert csak annak lehet segíteni, aki azt hagyja is. Mindezek ellenére az aláírásgyűjtést a továbbiakban is segíteni fogom.”

Finkelstein haldoklik

„Egy hosszú, nekrológnak is beillő méltatásból derült ki, hogy a többek közt Orbán Viktort is győzelemre segítő amerikai kampányguru, Arthur J. Finkelstein súlyos beteg” – írja az Index Craig Shirley történész National Review-ban megjelent írására, illetve Matt Brooks, a Republican Jewish Coalition ügyvezető igazgatójának Twitter-bejegyzésére utalva. Shirley azt írja, hogy még mindig képtelen elhinni, hogy Arthur Finkelstein nagyon beteg, és kemoterápiás kezelést kap, Brooks pedig így ír: „kedves barátom és mentorom” tüdőrákkal küzd.

Finkelsteinről – aki nélkül nemcsak Orbán, de még Habony sem lenne olyan okos fiú – négy évvel ezelőtt írtunk hosszú cikket, amit itt el is olvashatnak.

false

 

Mézes Magyarország

Az átlagos éves mézfogyasztásnak a jelenlegi személyenkénti 70 dekagrammról egy kilogrammra növelését szeretné elérni az agrárkormányzat két-három éven belül – mondta Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára szombaton Kaposváron – így az MTI. A politikus a 19. Dunántúli Regionális Méhésztalálkozón hangsúlyozta: a hazai méhészet legnagyobb problémájának azt tartja, hogy a termelők a mézük jelentős részét nagy tételben, alapanyagként értékesítik, holott a palackos eladás sokkal több bevételt jelentene számukra.

Az államtitkár nem indokolta derűlátását, ám azt kötve hinnénk, hogy a palackos kiszerelés miatt olcsóbb lenne a méz.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.