Most már ilyen is van: áldokumentumfilm sportolókkal. Nyilván sikeres is lesz, mert az áldokumentumfilmek mostanság nagyon mennek. De különben is: legyen csak sikeres a 7 nap a pokolban, mert igazán megérdemli.
Kevés abszurdabb alaphelyzet létezik ennél: két fiktív teniszező maratoni meccsét nézzük, de persze nem a meccs itt a lényeg, hanem a két játékos élettörténete, tele egészen ostoba fordulatokkal. Egyikőjükről rögtön kiderül, hogy a Williams nővérek öccse, és a rendezőnek tényleg sikerült leültetnie Serena Williamst, ő maga mondja a képtelenebbnél képtelenebb dolgokat. De feltűnik David Copperfield is, és a két főszereplőt kivéve nagyjából mindenki önmagát játssza.
Nem az a fontos, hogy a hétnapos küzdelemben ki fog nyerni, ez csupán a felszín. Viszont a felszín alatt sem rejtőzik semmi különleges, csak a puszta szórakoztatás olykor infantilis elszánása. De minden szó hiába, mert azon egyszerűen nem lehet nem nevetni, amikor az angol királynő megjelenik a pereputtyával, és jól megveri a teniszezőt, mert az nem áll nyerésre.
A legfurcsább mégis az, hogy ha hang nélkül néznénk a filmet, még akár el is hinnénk, hogy valódi dokumentumfilmet látunk, amely éppen két sportoló karrierjét mutatja be.
Hogy az ne így legyen, arról Andy Samberg és Kit Harington gondoskodik: ügyesen játsszák a tenisz bűvöletében élő izmos, kockahasú hülyegyereket. Mégis Will Forte lesz a film hőse, aki fapofával kommentálja az eseményeket negyven percig. És az egyetlen probléma tényleg az, hogy mindez csak negyven percig tart.
Gera Márton
Az HBO Comedy műsorán
