A 13 éves pécsi fiú tényleg díjat nyert Cannes-ban, csak éppen nem úgy és nem olyat

  • - palosm -
  • 2019. május 23.

Interaktív

Mi tesz hírré egy eseményt?

A hír, miszerint a 13 éves fiú díjat nyert Cannes-ban, gyakorlatilag végigsöpört a magyar médián a hvg.hu-tól az Indexen át a Blikkig — utóbbi még külön gratulált is.

Az álhírek korában mégis tanulságos közelebbről is megnézni, miről is van szó, ugyanis sok mindent elárul arról, hogyan keletkeznek hírek ilyen nagy híréhség (vagy pozitív hírek utáni éhség?) idején.

A kulcs az, hogy a címben szereplő Cannes szó a várost jelöli, emiatt igaz az állítás.

Viszont mivel a méltán világhírű Cannes-i Filmfesztivál ideje alatt rendezték meg az ahhoz semmilyen szinten nem kapcsolódó, méltán ismeretlen World Peace and Tolerance Institute Awardsátadóját, az olvasó természetesen arra gondol, hogy a díjat a nagy fesztiválon adták át. (Néha az újságíró is erre gondol, de ezt hagyjuk most.)

Vagyis arról van szó, hogy megéri a Cannes-i Filmfesztivál ideje alatt a városban mindenféle díjakat átadni, ugyanis kattintékony hír lesz belőle, ami jelentősebbnek mutatja a díjat annál, mint amilyen valójában.

Ettől még a 13 éves pécsi fiú valóban kapott egy díjat, aminek semmi köze a Cannes-i Filmfesztiválhoz, ám ettől még neki vagy környezetének természetesen fontos lehet. Az országos hírportálok viszont több reflexióval kezelhétnék ezt az eseményt, máskülönben félrevezetik olvasóikat.

false

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.