Interaktív

„Hírek, információk, sőt dezinformációk ömlenek ránk nap mint nap, az emberek csak kapkodják a fejüket. Nincs ember, aki ezt követni tudná. Kinek, minek higgyünk? Ehhez nyújt némi segítséget a műsor” – olvassuk a Karc FM-en futó Színe és Fonákja némi drámai­ságtól sem mentes leírásában. A műsor felkonfja már „rendhagyó napilapszemléről” beszél, „némi szubjektivitással és a teljesség igénye nélkül”.

A legszebb öröm a káröröm, ugyebár.

Írtunk mi már ezeken a lapokon az Ütköző­ről, nem is egyszer, tehát nem lehet azt mondani, hogy elfigyelmetlenkedtük volna a Kossuth magával ragadó politikai vitaműsorát.

A fiatalok egyre inkább elpártolnak a közösségi oldaltól, lépnie kell Zuckerbergnek.

Fantasztikus, látom a lélektelen ürességet Charlie Sheen tekintetében! – csodálta a nagy kép­ernyős plazmatévé képminőségét Homer Simpson; látom a lélektelen ürességet Stohl András tekintetében: ez saját szomorkás észlelés, amelyhez viszont már egy egészen kis monitor is elegendő volt.

Az Anno Budapest egyszer már (pontosabban többször is) ki lett találva, és nem is akárhogy: több etapban, hosszú évekig ment, és idővel valóságos kultstátust vívott ki magának a Klubrádióban Pálinkás Szűts Róbert Addig jó, míg Kádár él című múltidéző betelefonálós műsora.