Rádió

Csodás egyetértés

Déli vitaműsor a Kossuthon

Interaktív

Írtunk mi már ezeken a lapokon az Ütköző­ről, nem is egyszer, tehát nem lehet azt mondani, hogy elfigyelmetlenkedtük volna a Kossuth magával ragadó politikai vitaműsorát.

Csak hát mindennek sok éve már, és korai meglepetésünk alapja (kb.: „hát ez a rádió képes vita nélküli vitaműsort csinálni?”) azóta globális (mármint Kárpát-medence-szinten globális) tapasztalattá vált: vita nincs, mert felesleges, az eszmecsere a gyengék kenyere, nekünk egység kell, egy hang, egy vélemény, egy a zászló meg a gyoda is. Aki a leghalványabb ellenvéleményének hangot ad, az minimum beteges okvetetlenkedő, maximum (egyelőre) külföldről pénzelt hazafiatlan ügy­nök − ráadásul a minimum és a maximum között igen rövid az átkötés.

Egyszóval az Ütköző, akár a déli, akár az esti kiadásról beszélünk, heti tíz alkalommal jelentkezve oroszlán- vagy legalábbis hiúzrészt vállalt és vállal a NER nem létező vitakultúrájának megteremtésében. Az aktuálisan meg nem vitatandó téma pedig mi lett volna más ez alkalommal, mint a migráció. Apropó természetesen mindig van, most éppen a világ legbékésebb cikke, amit az ENSZ-elnök António Guterres tett közzé a Guardian január 11-i számában. Az Ütköző örökös háziasszonya, Halász Zsuzsa úgy vezette fel a műsort ez alapján, mintha a portugál diplomata újabb Rui Tavaresként akarna rárontani hazánkra. Két meghívott vendége − Klopfer Ádám a Migrációkutató Intézettől és Kovács István az Alapjogokért Központtól − pedig a legkevésbé sem szerették volna eltántorítani őt ettől a nézetétől, sőt, Kovács rögtön rá is tromfolt: „Ez a népvándorlás az egész nyugati keresztény civilizációt veszélyezteti.” Persze mindezt csak azután, hogy közösen meghallgattuk Szijjártó Péter felindultságtól sem mentes nyilatkozatát az ügyben.

Csodálatos egyetértés lengte be a stúdiót, pedig szegény Halász Zsuzsa magányosan üldögélt odabent (a kutató urak telefonon értekeztek vele). És mi ennek a szépségét egy pillanatra sem vonnánk kétségbe; mert mi értelme is lenne valaki olyat behívni, aki nem közvetlenül a kormánynak, a kormányért és a kormány iránymutatásai szerint dolgozik. Kinek is jutna eszébe és minek a Századvég-alapítású Migrációkutatón és a Századvéggel közvetlen összeköttetésben dolgozó Alapjogokért Központon kívül, mondjuk, behívni valakit az ENSZ közeléből, vagy ne adj’ isten valamelyik migrációval foglalkozó civil szervezettől (ezt leírni persze önmagában felségárulás, ugye), ha már egyszer azt a szerencsétlen címet kapta a műsor, hogy Ütköző. Akkor valaki esetleg arra is felhívhatta volna óvatosan a beszélgetőtársak és a tisztelt közönség figyelmét, hogy az ENSZ-ben előkészítés alatt álló paktum − ahogy ezt Guterres már a cikke legelején jelzi − semmiféle jogi kötelezettséget nem jelent majd. Éppen ellenkezőleg, ez csupán egy, az emberi jogokat szem előtt tartó, az emberi méltóság fontosságát alátámasztó közös ajánlás lenne a világ közvéleménye és döntéshozói számára. Mert, mint Guterres − egyébként rövidke, minimális angoltudást igénylő szösszenetében – írja, a nemzetközi politikai viták közben épp azt felejtjük el sokszor, hogy emberekről beszélünk.

Kovács ehhez képest úgy vezeti fel, akár egy leleplezést, hogy a Guterres-féle irat csak a migráció pozitívumairól beszél. Ja, tényleg, hiszen vállalt célja, hogy az általában negatív szövegkörnyezetben felhívja a figyelmet a migráció nyújtotta lehetőségekre is, ne mindig csak a rossz oldaláról legyen szó. Valamint igyekszik az általános emberi jogok felől szemlélni a krízist, és arra buzdítani, hogy az egyes államok ne elforduljanak, hanem találjanak ki valamit, mert a kezeletlen tömegek jelenthetnek fenyegetést, a jól kezeltek kevésbé. Nem azt mondja, hogy mindenki eresszen be mindenkit, hanem hogy a mozgásban lévő tömegekkel muszáj lenne foglalkozni. Ha lehet, tisztességesen.

Nem tudni, mindebben hol a pokoli üzenet, de Klopfer, Kovács és Halász félórás elszánt fejtörése végén csak odakötik valahogy Guterrest Soroshoz – mert a korábbi (!) ENSZ menekültügyi biztos, Peter Sutherland egy alkalommal azt mondta: nyílt társadalmakra lenne szükség Európában. Kovács pedig még azt a bravúrt is bemutatja, hogy a genderideológiát ráolvassa Guterresre: hiszen az EU-bíróság kimondta, nem vizsgálható fizikailag, hogy egy menedékkérő valóban homoszexuális-e, ha azt állítja. Ez valóban óriási fenyegetés az európai civilizációra, ki ne értene ezzel egyet? Az Ütköző szakértői és műsorkészítői egyként bólogatnak, hiszen jól tudják, nincs is szebb, mint az egyetértés.

 

Ütköző, Kossuth rádió, január 31.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.