Rádió

Csodás egyetértés

Déli vitaműsor a Kossuthon

Interaktív

Írtunk mi már ezeken a lapokon az Ütköző­ről, nem is egyszer, tehát nem lehet azt mondani, hogy elfigyelmetlenkedtük volna a Kossuth magával ragadó politikai vitaműsorát.

Csak hát mindennek sok éve már, és korai meglepetésünk alapja (kb.: „hát ez a rádió képes vita nélküli vitaműsort csinálni?”) azóta globális (mármint Kárpát-medence-szinten globális) tapasztalattá vált: vita nincs, mert felesleges, az eszmecsere a gyengék kenyere, nekünk egység kell, egy hang, egy vélemény, egy a zászló meg a gyoda is. Aki a leghalványabb ellenvéleményének hangot ad, az minimum beteges okvetetlenkedő, maximum (egyelőre) külföldről pénzelt hazafiatlan ügy­nök − ráadásul a minimum és a maximum között igen rövid az átkötés.

Egyszóval az Ütköző, akár a déli, akár az esti kiadásról beszélünk, heti tíz alkalommal jelentkezve oroszlán- vagy legalábbis hiúzrészt vállalt és vállal a NER nem létező vitakultúrájának megteremtésében. Az aktuálisan meg nem vitatandó téma pedig mi lett volna más ez alkalommal, mint a migráció. Apropó természetesen mindig van, most éppen a világ legbékésebb cikke, amit az ENSZ-elnök António Guterres tett közzé a Guardian január 11-i számában. Az Ütköző örökös háziasszonya, Halász Zsuzsa úgy vezette fel a műsort ez alapján, mintha a portugál diplomata újabb Rui Tavaresként akarna rárontani hazánkra. Két meghívott vendége − Klopfer Ádám a Migrációkutató Intézettől és Kovács István az Alapjogokért Központtól − pedig a legkevésbé sem szerették volna eltántorítani őt ettől a nézetétől, sőt, Kovács rögtön rá is tromfolt: „Ez a népvándorlás az egész nyugati keresztény civilizációt veszélyezteti.” Persze mindezt csak azután, hogy közösen meghallgattuk Szijjártó Péter felindultságtól sem mentes nyilatkozatát az ügyben.

Csodálatos egyetértés lengte be a stúdiót, pedig szegény Halász Zsuzsa magányosan üldögélt odabent (a kutató urak telefonon értekeztek vele). És mi ennek a szépségét egy pillanatra sem vonnánk kétségbe; mert mi értelme is lenne valaki olyat behívni, aki nem közvetlenül a kormánynak, a kormányért és a kormány iránymutatásai szerint dolgozik. Kinek is jutna eszébe és minek a Századvég-alapítású Migrációkutatón és a Századvéggel közvetlen összeköttetésben dolgozó Alapjogokért Központon kívül, mondjuk, behívni valakit az ENSZ közeléből, vagy ne adj’ isten valamelyik migrációval foglalkozó civil szervezettől (ezt leírni persze önmagában felségárulás, ugye), ha már egyszer azt a szerencsétlen címet kapta a műsor, hogy Ütköző. Akkor valaki esetleg arra is felhívhatta volna óvatosan a beszélgetőtársak és a tisztelt közönség figyelmét, hogy az ENSZ-ben előkészítés alatt álló paktum − ahogy ezt Guterres már a cikke legelején jelzi − semmiféle jogi kötelezettséget nem jelent majd. Éppen ellenkezőleg, ez csupán egy, az emberi jogokat szem előtt tartó, az emberi méltóság fontosságát alátámasztó közös ajánlás lenne a világ közvéleménye és döntéshozói számára. Mert, mint Guterres − egyébként rövidke, minimális angoltudást igénylő szösszenetében – írja, a nemzetközi politikai viták közben épp azt felejtjük el sokszor, hogy emberekről beszélünk.

Kovács ehhez képest úgy vezeti fel, akár egy leleplezést, hogy a Guterres-féle irat csak a migráció pozitívumairól beszél. Ja, tényleg, hiszen vállalt célja, hogy az általában negatív szövegkörnyezetben felhívja a figyelmet a migráció nyújtotta lehetőségekre is, ne mindig csak a rossz oldaláról legyen szó. Valamint igyekszik az általános emberi jogok felől szemlélni a krízist, és arra buzdítani, hogy az egyes államok ne elforduljanak, hanem találjanak ki valamit, mert a kezeletlen tömegek jelenthetnek fenyegetést, a jól kezeltek kevésbé. Nem azt mondja, hogy mindenki eresszen be mindenkit, hanem hogy a mozgásban lévő tömegekkel muszáj lenne foglalkozni. Ha lehet, tisztességesen.

Nem tudni, mindebben hol a pokoli üzenet, de Klopfer, Kovács és Halász félórás elszánt fejtörése végén csak odakötik valahogy Guterrest Soroshoz – mert a korábbi (!) ENSZ menekültügyi biztos, Peter Sutherland egy alkalommal azt mondta: nyílt társadalmakra lenne szükség Európában. Kovács pedig még azt a bravúrt is bemutatja, hogy a genderideológiát ráolvassa Guterresre: hiszen az EU-bíróság kimondta, nem vizsgálható fizikailag, hogy egy menedékkérő valóban homoszexuális-e, ha azt állítja. Ez valóban óriási fenyegetés az európai civilizációra, ki ne értene ezzel egyet? Az Ütköző szakértői és műsorkészítői egyként bólogatnak, hiszen jól tudják, nincs is szebb, mint az egyetértés.

 

Ütköző, Kossuth rádió, január 31.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.