Rádió

Csodás egyetértés

Déli vitaműsor a Kossuthon

Interaktív

Írtunk mi már ezeken a lapokon az Ütköző­ről, nem is egyszer, tehát nem lehet azt mondani, hogy elfigyelmetlenkedtük volna a Kossuth magával ragadó politikai vitaműsorát.

Csak hát mindennek sok éve már, és korai meglepetésünk alapja (kb.: „hát ez a rádió képes vita nélküli vitaműsort csinálni?”) azóta globális (mármint Kárpát-medence-szinten globális) tapasztalattá vált: vita nincs, mert felesleges, az eszmecsere a gyengék kenyere, nekünk egység kell, egy hang, egy vélemény, egy a zászló meg a gyoda is. Aki a leghalványabb ellenvéleményének hangot ad, az minimum beteges okvetetlenkedő, maximum (egyelőre) külföldről pénzelt hazafiatlan ügy­nök − ráadásul a minimum és a maximum között igen rövid az átkötés.

Egyszóval az Ütköző, akár a déli, akár az esti kiadásról beszélünk, heti tíz alkalommal jelentkezve oroszlán- vagy legalábbis hiúzrészt vállalt és vállal a NER nem létező vitakultúrájának megteremtésében. Az aktuálisan meg nem vitatandó téma pedig mi lett volna más ez alkalommal, mint a migráció. Apropó természetesen mindig van, most éppen a világ legbékésebb cikke, amit az ENSZ-elnök António Guterres tett közzé a Guardian január 11-i számában. Az Ütköző örökös háziasszonya, Halász Zsuzsa úgy vezette fel a műsort ez alapján, mintha a portugál diplomata újabb Rui Tavaresként akarna rárontani hazánkra. Két meghívott vendége − Klopfer Ádám a Migrációkutató Intézettől és Kovács István az Alapjogokért Központtól − pedig a legkevésbé sem szerették volna eltántorítani őt ettől a nézetétől, sőt, Kovács rögtön rá is tromfolt: „Ez a népvándorlás az egész nyugati keresztény civilizációt veszélyezteti.” Persze mindezt csak azután, hogy közösen meghallgattuk Szijjártó Péter felindultságtól sem mentes nyilatkozatát az ügyben.

Csodálatos egyetértés lengte be a stúdiót, pedig szegény Halász Zsuzsa magányosan üldögélt odabent (a kutató urak telefonon értekeztek vele). És mi ennek a szépségét egy pillanatra sem vonnánk kétségbe; mert mi értelme is lenne valaki olyat behívni, aki nem közvetlenül a kormánynak, a kormányért és a kormány iránymutatásai szerint dolgozik. Kinek is jutna eszébe és minek a Századvég-alapítású Migrációkutatón és a Századvéggel közvetlen összeköttetésben dolgozó Alapjogokért Központon kívül, mondjuk, behívni valakit az ENSZ közeléből, vagy ne adj’ isten valamelyik migrációval foglalkozó civil szervezettől (ezt leírni persze önmagában felségárulás, ugye), ha már egyszer azt a szerencsétlen címet kapta a műsor, hogy Ütköző. Akkor valaki esetleg arra is felhívhatta volna óvatosan a beszélgetőtársak és a tisztelt közönség figyelmét, hogy az ENSZ-ben előkészítés alatt álló paktum − ahogy ezt Guterres már a cikke legelején jelzi − semmiféle jogi kötelezettséget nem jelent majd. Éppen ellenkezőleg, ez csupán egy, az emberi jogokat szem előtt tartó, az emberi méltóság fontosságát alátámasztó közös ajánlás lenne a világ közvéleménye és döntéshozói számára. Mert, mint Guterres − egyébként rövidke, minimális angoltudást igénylő szösszenetében – írja, a nemzetközi politikai viták közben épp azt felejtjük el sokszor, hogy emberekről beszélünk.

Kovács ehhez képest úgy vezeti fel, akár egy leleplezést, hogy a Guterres-féle irat csak a migráció pozitívumairól beszél. Ja, tényleg, hiszen vállalt célja, hogy az általában negatív szövegkörnyezetben felhívja a figyelmet a migráció nyújtotta lehetőségekre is, ne mindig csak a rossz oldaláról legyen szó. Valamint igyekszik az általános emberi jogok felől szemlélni a krízist, és arra buzdítani, hogy az egyes államok ne elforduljanak, hanem találjanak ki valamit, mert a kezeletlen tömegek jelenthetnek fenyegetést, a jól kezeltek kevésbé. Nem azt mondja, hogy mindenki eresszen be mindenkit, hanem hogy a mozgásban lévő tömegekkel muszáj lenne foglalkozni. Ha lehet, tisztességesen.

Nem tudni, mindebben hol a pokoli üzenet, de Klopfer, Kovács és Halász félórás elszánt fejtörése végén csak odakötik valahogy Guterrest Soroshoz – mert a korábbi (!) ENSZ menekültügyi biztos, Peter Sutherland egy alkalommal azt mondta: nyílt társadalmakra lenne szükség Európában. Kovács pedig még azt a bravúrt is bemutatja, hogy a genderideológiát ráolvassa Guterresre: hiszen az EU-bíróság kimondta, nem vizsgálható fizikailag, hogy egy menedékkérő valóban homoszexuális-e, ha azt állítja. Ez valóban óriási fenyegetés az európai civilizációra, ki ne értene ezzel egyet? Az Ütköző szakértői és műsorkészítői egyként bólogatnak, hiszen jól tudják, nincs is szebb, mint az egyetértés.

 

Ütköző, Kossuth rádió, január 31.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.

Kedves Fiatalok! A Fidesz szeret titeket

"Fiatalok, kis szarjankók, ne hallgassatok Azahriah-ra, ne hallgassátok őt, mert ő a következő kétharmados győzelmünk után leszegett fejjel, s azzal a hüllő természetével együtt fog visszasunnyogni hozzánk, addig meg már egy év sincs hátra."