tévéSmaci

Rókatúra

  • tévésmaci
  • 2018. március 8.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché lemérték a végtelen mezőt, több fázisra osztották az emberfelettinek ígérkező munkát. Ám mielőtt rátérnénk az etapok részletezésére, megnyugtatunk mindenkit, hogy a végtelen mezőből a „végtelen” természetesen nem szó szerint értendő, hiszen teljesen végtelen mező nincsen, s az olyan is viszonylag ritka, aminek csak egy vége van. Egy rendes mezőnek általában számos vége van, végtelen mezőnek rendszerint a kurva nagy mezőket nevezzük, ez afféle képes beszéd, olyan nagy az a mező, hogy nincs is neki vége. Hasonlóképpen plasztikus lenne, ha azt mondanánk az ilyen nagy mezőkre, hogy elejetlen mezők, mert olyan bazi nagyok, hogy nemhogy végük nincs egy sem, de elejük sincs. Kimész, oszt’ már ott is vagy a közepin, az előbb még jöttél fölfelé a mozgólépcsőn, most meg itt állsz benne a mezőben, köd előtted, köd utánad, néznél ki a fejedből, de nem látsz egy kukszi hangot sem, mert – mint már mondtuk is – köd előtted, köd utánad, ahogy a költő mondja tehát, végtelen mezőkön szél jár. Szóval normális esetben nem Sztupa és Troché járnak, hanem a szél. De ezúttal Sztupa és Troché jártak, akik persze dehogy jöttek metróval, az üzemi Csajka hozta őket, de itt az üzeminél, milyen üzem, ah, milyen, eljátszhatnánk ugyanazt, mint a végtelennel, mindegy, ez is képes beszéd. Nekik így viszont nem is kellett keresni a v. mező elejét, ott tette ki őket a sofőr, a megállási tilalom ellenére is. Troché, először lelépjük! Te indulsz jobbra, én balra, amelyikünk többet lép, mint a másik, azé a hosszúsága, a másiké értelemszerűen a szélessége. A magasságát majd megállapítjuk háromszögeléssel. Troché nem ellenkezett, így neki is vágtak a végtelen mezőnek, pontosabban a végtelen mező két szélinek.

Pénteken (9-én) esti fél tízkor a Cinemax rövid kávészünettel lenyomja A Dassler-fivérek című kétrészes hőskölteményt, amelyben Adolf és Rudolf, a két Dolfi, e két rettenthetetlen bajor suszter csapnak össze az Aurach folyó két partjáról hajigálva egymást használt csukákkal (a kifejezés lábbeli értelmében természetesen). Ha itt maradunk a csatornán egészen hajnali háromnegyed négyig, úgy megnézhetjük Federico Fellini Júlia és a szellemek című magánközleményét, ami nyilván mindenkinek az épülésére szolgál majd, de aki ötven alatt megért belőle egy hangot is, annak jár a Signum Laudis. Ám ha nem ért, akkor is a seggébe csíp egy nagyot a felliniség! Amúgy meg mindenki nézzen inkább izlandi krimit, azon nincs mit nem érteni. A Cinemax 2 pontban éjfélkor ad is egyet, mely műalkotás egyben a heti legjobb büszke birtokosa is: a Gonoszság. Reykjavíkban megölnek két lányt. Ám ha már így elfelliniztük magunkat, el kell mondani, hogy az AMC már este nyolckor leadta a világ legjobb filmjét, a mad a Mars!-ot. Ugyanitt 2.20-kor a világ legrosszabb filmje is lemegy – feltehetően a kiegyensúlyozott tájékoztatás Magyarországon is oly természetes jegyében –, konkrétan a Taxisofőr, melyben a fiatal Robert de Niro már majdnem annyira kulisszahasogatóan rossz, mint az öreg.

Szombaton a Filmboxon este tizenegy után Tom Hardy belép az Idegenlégióba.

Vasárnap pedig a Film Mánián lesz a Satyricon, lásd, mint fenn. Ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.