tévésmaci

A kecskebirka

  • tévésmaci
  • 2020. december 9.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché anyagbeszerzőset játszottak, az volt ám a csuda móka!

Persze, ha pontosak akarunk lenni, akkor csak Sztupa játszott, mert ez egy egyszemélyes játék, csak statisztériára és nézőre van hozzá szükség, s a néző esetében is fontos, bár kizárólag a szokásjogon alapuló megkötés, hogy egy nézőre. Hülyén venné ki magát ugyanis, ha ezrek néznék, amint Sztupa anyagbeszerzőset játszik, s mint majd meglátják, technikailag sem lenne kivitelezhető. Aznap minden­esetre szokatlanul jó kedve volt Sztupának. Karon ragadta Trochét, gyere, játszunk anyagbeszerzőset, és levezette az utcára. Tudtad-e, hogy az anyagbeszerzők az élet királyai? Hát, most, hogy mondod… (Troché bizonytalannak tűnt.) Trochénak a parkolóban rögtön feltűnt egy idegen objektum: egy csillogó, villogó, zsír újnak ható Żuk kisteherautó (vagy némi jóindulattal mikrobusz, egy guruló bádogdoboz). Sztupa büszkén mutatott rá, tudod, Troché, ha én vásárolok, akkor mindig úgy vásárolok, mint egy anyagbeszerző. De Sztupa, te egyáltalán nem vásárolsz… Hát, nagy ritkán, ha mégis… amikor nem látod vagy nem tudsz róla, s úgy alakul, hogy vásárolnom kell, akkor cseppet sem tétovázom, átmegyek anyagbeszerzőbe. Átmész? Csak úgy átmész valamibe, bármibe? Nem, csak anyagbeszerzőbe, mert az anyagbeszerzők így beszélnek, mondtam már, Troché, az anyagbeszerzők az élet királyai. Mondtad. Na, nézzük, mire van szükségünk? Semmire, Sztupa, van mindenünk, vagyis amennyire tudom, neked is van mindened, nekem meg biztosan, és van egy rakás felesleges holmink is. Ne legyél fantáziátlan, Troché, úgy nem lehet játszani, anyagbeszerzőset különösen nem, és mondjuk, irodaszerekre egészen biztosan szükségünk van a valóságban is. Miért? Kartotékozni, címkézni, színezni akarsz? Nem akarok, de akkor is minden cégnek szüksége van irodaszerekre. Igazad van. Elhajtottak hát a belülről már némileg kevésbé impozáns beszerző autóval egy Ápiszhoz. Sztupa előresietett, Troché meg afféle óvatos bámészkodóként követte, s megállt a Pax tollak előtt, mintha választani akarna. Sztupa hívta az üzletvezetőt, átadott neki egy előre elkészített listát, bókolt, udvarolt, beszélt az időjárásról, a tegnapi tévéműsorról és tán a francia parfümökről is, ha Troché jól hallotta. Mert ilyenek az anyagbeszerzők.

Pénteken (11-én) este kilenckor a Cinemax belekezd, gondolom nem is először, az ITV megtörtént bűnügyeket tárgyazó szériájának, ha jól számolom harmadik, Des című tételébe, mindjárt két résszel is. Az előzők elég királyok voltak, az egyikben Martin Clunes afféle rendőrhivatalnokként szorgos hangya módjára hordta össze a bizonyítékokat egy tökéletesnek látszó bűntény felderítéséhez, a másikban meg a régi iskolát követő Steve Graham csapott össze a még régebbi iskolát képviselő Mark Addyvel, akiről valamiért sokáig azt hittem, hogy Addy Endre rokona: Addy, sas. Vagy Addy, a das. Mindegy, hagyjuk. Most annak kellene örülni, hogy a még náluk is magasabb polcon színészkedő David Tennant milyen szenvtelen pofával ismer be mindent, amikor szinte tök véletlenül rábukkan a rendőrség a kertjében elásott kismillió hullára, illetve a szekrényéből is szó szerint dőlnek ki a csontvázak. Hogy kibír-e ez a cucc három teljes részt, azt csak vasárnap tudják meg, mert akkor adják a harmadikat. Ezzel egy időben csak a Filmboxon adott Giallo jelenthet konkurenciát, az is inkább csak a címe miatt, s nem azért, mert Adrien Brody egy olasz rendőrt ad benne.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk