tévéSmaci

A macskarigó kacskaringói

  • tévésmaci
  • 2018. április 1.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kézhez kapták a táviratot – „Gyuri bácsi meghalt. Stop. Gyertek. Stop.” –, az ÜTI még utánuk szólt, a válasz 20 szóig fizetve, de ők már szaladtak a málhazsákjukért, oda se figyeltek. Sietni kellett. Az út Taszárig jóval tovább tartott, mint onnan Mérignacig. Szovjet géppel mentek, magyar tán nem is volt, de azok tudták a dolgukat. Méri­gnacban – oh, tényleg mindig erre vágytak – military zöldre dukkózott DS várta őket, egy igazi őrnaggyal a volánnál, aki nyilván néma volt, mert a tisztelgésen kívül semmi jelét nem mutatta, hogy bármi megbeszélnivalójuk lenne. Magányosan suhantak Bordeaux felé, de Troché hátra-hátrapillantván soha le nem szakadó motorosokra lett figyelmes, mindig tisztes távolban. Csak akkor tűntek el, amikor a XVIII. Lajos rakpartra értek. Ott megállt a DS, s az őrnagy egy szórakozottan a Garonne kanyarulatát bámuló felöltős alakra mutatott. Sztupa és Troché rögtön felismerték Chaban-Delmast, és odasiettek. DS jobbra el, Chaban-Delmas felriadt álmodozásából, és élénken integetett feléjük. Átesvén az üdvözlésen, a volt miniszterelnök rögtön a lényegre tért: míg úton voltatok, be is jelentették Pompidou halálhírét (Georges = Gyuri bácsi), indulok az elnökválasztáson. Mifasznak? – szaladt ki Troché száján. – Bocs a franciámért. Igaza van, tette hozzá Sztupa, a gaulle-isták Giscard-t fogják támogatni, és itt figyel már a kis Mitterrand is, még ugyan nem jött el az ideje, de már úgy öltözik, mint egy keresztapa. Csak harmadik lehetsz. Nem akarok elnök lenni, ide akarok költözni. Szívesen lennék polgármester, de ahhoz pont kellene valami ilyen, harmadik hely. Mennyi mindent lehetne itt építeni, oda egy felnyitható hidat, nem olyat, amin Bébel szokott ugrálni, hanem valami modernet. Ez elintézhető, bólintott Troché.

Pénteken (2-án) a Filmbox Plus este kilenckor elindít egy norvég sorozatot, az a címe, hogy Felmentő ítélet. Afrikából hazajön a bizniszcsávó, hogy szanáljon egy vállalatot, de elkapják, mert húsz éve elítélték gyilkosság miatt, s a hatóság nem felejt. Van belőle második évad is.

Vasárnap jön Oscar bácsi és a Nagy Enyedi Ildikó Nap, amikor az HBO este nyolckor leadja a perdöntő Testről és lélekről című fogalmazványt, így szegény Dunának csak a Simon mágus jut, az is csak 11 előtt (kilenckor a magyar vonatkozásokban ugyancsak szerfelett dúskáló Casablancával vigasztalódik a nemzeti főadó). De még ennyi sem elég a magyarnak, ezért aztán éjjel egytől közvetítik magát az Oscart is, a hanyatló Nyugat e kétségtelen ópiumát, melynek során a Coca-Cola gőzétől megrészegedett sztárok megtámadják Vietnamot.

Kedden a Paramount Channelre éjfél előtt bejelentkezik A keresztapa, tudniillik, az igazi. Spoiler: meglövik a zöldségesnél.

Szerdán vissza a Dunára, ahol este háromnegyed tizenegy körül leadják Jan Hřebejk Pelíšky (Kuckók) című 1999-es – udvariasan fogalmazva: poszt-újhullámos – remeklését, amelyben a kor jelentős cseh és szlovák filmművészei varázsolják elénk a kommunizmus minden szépségét. Ennél is sokkal fontosabb, hogy én már kilenc óta Nicola Walker gyakorlatilag első filmjét nézem a Film Cafén. Bizony ám, a nagy művész szó szerint fellépett a Négy esküvő, egy temetésben, mint az első esküvőn borzalmaskodó folk duó női beltagja. Tévé, tévé, ne baszogassá má’!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.