Valamikor 2015 legelején történt, hogy fél évtizedes képernyős távollét után műsort kapott az RTL-től Baló György.

Daliás idők voltak azok, midőn Dirk Gerkens még karakán címlapinterjúkban jelentette ki: hiába minden fenyegetés, „minket nem lehet megfé­lemlíteni”. (Akkor még legfeljebb csak sejteni lehett, hogy a rettenthetetlen csatornafőnök megfelelő ajánlat esetén akár a legfőbb konkurenciához is átszerződik, ahogyan az 2015. tavaszi elbocsátása után az év végére meg is történt.) Tehát bizonyosan nem a félelem, hanem az okosan átgondolt műsorpolitika motiválta azt a döntést, hogy az új műsor, a Magyarul Balóval az egyik mellékcsatornán, a ValóVilág késő esti összefoglalói után került adásba, a közügyekről folytatandó eszmecserék számára kijelölt műsorsávot elfoglalva.

Azóta kicsit sem fordult a világ, a Magyarul Balóval változatlanul éjszakai felnőttprogramnak számít. Igaz, immár az RTL Klubon, rendszerint éjfél-egy óra körüli kezdéssel, hajnali fél ötös ismétlésekkel feszül neki egy roppant időszerű, de mégis fájdalmasan anakronisztikus műfajnak: a választási vitaműsor zsánerének. Az imponálóan kitartó Baló György és munkatársai ugyanis csodálatosképpen komolyan veszik a feladatukat, és megkísérlik egy asztalhoz ültetni a pártok képviselőit, hogy az ideális választó megtudhassa, ugyan mit tennének az elkövetkező négy évben az egészség­üggyel, a gazdasággal vagy az oktatással a voksokért versengő formációk. A vállalkozás jószerint a fantasztikum világát idézi, s miközben a kormánypártok masszív és tüntető távolmaradása estéről estére jelzi a kiábrándító realitásokat, a stúdióban mégis rendre felsejlik egy kisebbfajta csoda. No, nem egy egészséges és érett politikai élet ígérete, de legalább a kilencvenes évek békebeli hangulata! Mindenesetre egy olyan tovatűnt időszak emléke, amikor még léteztek ilyen-olyan, egyezményes hangvételű közviták, túl a 24 órás hírciklust kitöltő gumicsontbotrányok csócsálásán meg a három-, majd két-, végül immár csak egyszavas politikai üzenetek mechanikus ismételgetésén.

Az erősen hullámzó politikusi teljesítmények elemzése természetesen kívül esik a tévékritika körén, és a főérdem amúgy is magáé Baló Györgyé, aki 70 évesen is váltig a magyar televíziózás legokosabb beszélő feje. A választási műsorok levezénylése pedig, tudjuk, régóta valósággal a kisujjában van. Baló szakpolitikai felkészültsége estéről estére példásnak bizonyul, a nyugalma kibillenthetetlen, éberen figyel (méghozzá sosem csak önmagára), és a megszólalásainak, közbekérdezéseinek mindig súlya van, és korántsem csupán az eleve tekintélyesnek ható, dörmögő orgánuma okán. A valódi televíziós politikai újságírás nagyjából egyszemélyes rezervátumát képviseli, amint makacsul betartja és betartatja a játékszabályokat, és sohasem hagyja ellaposodni vagy éppen korszerű alálicitálásba fulladni a vitákat. Múlt péntek éjszaka a népesedéspolitika témakörében folytatott stúdióbeszélgetés során pedig meglepő módon rendre tőle érkeztek a leg­inkább relevánsnak ható felvetések is. Ami azért újra csak érzékeltethette az álmatlanul virrasztó tévénézőkkel a kiábrándító helyzetet. Hát akkor most szavazzunk Baló Györgyre?

RTL Klub, február 23.