Amikor Sztupa és Troché a természet felé fordultak, Sztupa fogott egy rigót. Furcsa rigó volt, Troché szerint a szeme sem állt jól, bár kezdetben határozattan ez tűnt a kisebb problémának. A nagyobbik az volt, pontosabban az tűnt a legnagyobbnak, hogy csak egy hangon fütyült. Míg a környéken az összes többi trillázott, ahogy a csőrén kifért, fütyürürüttytrüggytrügycsiúkukk, addig ez csak azt tolta, hogy fityú, fityú és még egyszer fityú, sőt, fityú a végtelenségig. Különben tök rendes rigó volt, fekete a tolla, narancs a csőre, úgy zabálta a szúnyogokat, mintha darabbért kapna értük, rakta a fészket, s ami talán meglepő lehet, a csajok is odavoltak érte, mármint a rigónők. A sok hülye kiállt az ágra, kidüllesztette a mellét, és cifrázta veszettül a füttyöt, oszt’ vagy összejött nekik, vagy nem – általában azért összejött, mert az ösztönök meg ilyesmi, s hát rigóból is több a nőnemű. Daluk volt az udvarlásra, daluk a területvédelemre, külön füttyük arra, ha jött a macska, mindent megénekeltek. Ez meg kikászálódott az ágra, mint aki szívességet tesz, s némi gondolkodás után kibökte, hogy fityú, s maradt is ennél. A macska azonnal elhúzott a fa alól, épp csak be nem fogta menekültében a fülét, a betolakodó ellenrigó is menten retirált, a csajok meg úgy álltak sorban, mintha csak egy különleges fogásokkal megrakott madáretetőhöz érkeztek volna – az egyhangú rigó meg nagy kegyesen fogadta őket. Sztupa néha haverkodni próbált vele, elvégre mégiscsak ő fogta, de az sem érdekelte különösebben. Sztupa odadugta az ujját, a rigó jó nagyot rábaszott a csőrével, majd engesztelően annyit mondott: fityú. Talán bocs vagy valami ilyesmi, esetleg: mit vártál? Sztupa hamar fel is hagyott az efféle próbálkozásokkal, inkább csak hallgatta az éneklését: tényleg más volt, mint a többiek.
Szombaton (24-én) a nemzeti főadó este fél nyolckor elénk varázsol egy Tom Sawyert, ami akkor is rendes dolog, ha épp egy 2011-es német kiszerelést sikerült szerezni. A kalamajkát még fokozandó a Viva tévé egykori üdvöskéje, vagy a Love Actually gaz csábítója, Heike Makatsch adja benne, nem, szerencsére nem Becky Tatchert, hanem bizony Polly nénit.
Vasárnap tulképp ebédidőben, ami nem annyira szép dolog, de a Cinemax mégis meglépi, mármint hogy meglepi a nézőit Az olasz melóval, mondjuk, a kevésbé ibuszos, kevésbé pörgős, viszont eredeti 1969-es kiszereléssel. Olyan eredeti az, hogy még Benny Hill is fellép benne, nem csak minden eredeti darab biztos hőse, Michael Caine. Tán a megkülönböztetés végett ennek Az olasz munka a címe, hát, fogadjuk el mi is munkacímnek, az úri betörő kiszabadul a sittről, és ebben is Mini Cooperek lesznek, mert azok már akkor is olyan coolok voltak, hogy éppen csak oda nem fagytak az úthoz.
Szerdán viszont a 2005-ös Tideland megy éjjeli fél tizenkettőkor a nemzeti főcsatornán, s ennek csak egy oka lehet, az, hogy a titkosszolgálat kiszagolta, hogy nekünk lesz a héten egy Terry Gilliam-interjúnk, mely nyilvánvalóan tömegeket ültet majd az ekrán elé. Egyébként tudták, hogy nevezett magyar származású? Hencsén született, de akkor még Feri Gilliamnek (vagyis -nak) hívták. Bobby Redford és Jackie Brown nélkül nincs hét: Suttogó kilenckor a Film Cafén, Jackie meg csütörtökön nyolckor az HBO-n. Suttogok én is valamit: csacsi, aki tévézik!
