Rádió

A négy fal között

Levél-magazin a Bartókon

Interaktív

Két éve, amikor Bősze Ádám előző Bartók rádiós produkciójának, a Varázsboltnak az indulásáról adtunk hírt, éppen Gulyás Márta zongoraművész nyilatkozata borzolta fel a vájt fülű közönség kedélyét.

Két éve, amikor Bősze Ádám előző Bartók rádiós produkciójának, a Varázsboltnak az indulásáról adtunk hírt (lásd: A kis pöcök, Magyar Narancs, 2019. január 10.), éppen Gulyás Márta zongoraművész nyilatkozata borzolta fel a vájt fülű közönség kedélyét.

Gulyás ugyanis azt találta mondani, hogy Budapesten „a közönség »színvonala« hanyatlik, a zenészeké szerencsére nem”. Nem tudjuk, azóta történt-e ezen a téren bárminemű előre- vagy visszalépés, az ugyanakkor elég biztosnak látszik, hogy – mivel a zenei élet félig-meddig leállt, nincsenek koncertek, ahogy nincs mozi és színház sem – a zene és a rádió (hogy most egyéb technikai hordozókat ne említsünk) kapcsolata értelemszerűen felértékelődött.

Arról persze elképzelésünk sincs, hogy a Bartókon elindult új Bősze Ádám-féle szériának (szegény Varázsbolt 2019 végéig húzta csak) van-e bármi konkrét köze a pandémiának a fentebb említett vonatkozásához, azaz a műsort az élő koncertek hiányának enyhítése hívta életre, vagy sem. Mindenesetre akár romlik a budapesti közönség színvonala, akár nem, akár annyi a zenei műveltségük, mint egy jól nevelt szobanövénynek, akár több, nem­igen akad olyan zenész vagy zenekedvelő, aki ne sírná vissza akár még a félházas kon­certeket is. Hogy erre mennyit kell még várni, azt talán maga Müller Cecília sem tudná megmondani, így marad az otthoni zenehallgatás a maga néminemű monotonitásával, mely monotonitást egész jól meg tudják törni az olyan zenei műsorok, amelyekben akad valamennyi hely, olykor nem is kevés, az emberi beszédnek. Ez lenne körülbelül az, amit a komolyzenei ismeretterjesztés gyűjtőfogalmával szoktunk lefedni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.