Rádió

A négy fal között

Levél-magazin a Bartókon

Interaktív

Két éve, amikor Bősze Ádám előző Bartók rádiós produkciójának, a Varázsboltnak az indulásáról adtunk hírt, éppen Gulyás Márta zongoraművész nyilatkozata borzolta fel a vájt fülű közönség kedélyét.

Két éve, amikor Bősze Ádám előző Bartók rádiós produkciójának, a Varázsboltnak az indulásáról adtunk hírt (lásd: A kis pöcök, Magyar Narancs, 2019. január 10.), éppen Gulyás Márta zongoraművész nyilatkozata borzolta fel a vájt fülű közönség kedélyét.

Gulyás ugyanis azt találta mondani, hogy Budapesten „a közönség »színvonala« hanyatlik, a zenészeké szerencsére nem”. Nem tudjuk, azóta történt-e ezen a téren bárminemű előre- vagy visszalépés, az ugyanakkor elég biztosnak látszik, hogy – mivel a zenei élet félig-meddig leállt, nincsenek koncertek, ahogy nincs mozi és színház sem – a zene és a rádió (hogy most egyéb technikai hordozókat ne említsünk) kapcsolata értelemszerűen felértékelődött.

Arról persze elképzelésünk sincs, hogy a Bartókon elindult új Bősze Ádám-féle szériának (szegény Varázsbolt 2019 végéig húzta csak) van-e bármi konkrét köze a pandémiának a fentebb említett vonatkozásához, azaz a műsort az élő koncertek hiányának enyhítése hívta életre, vagy sem. Mindenesetre akár romlik a budapesti közönség színvonala, akár nem, akár annyi a zenei műveltségük, mint egy jól nevelt szobanövénynek, akár több, nem­igen akad olyan zenész vagy zenekedvelő, aki ne sírná vissza akár még a félházas kon­certeket is. Hogy erre mennyit kell még várni, azt talán maga Müller Cecília sem tudná megmondani, így marad az otthoni zenehallgatás a maga néminemű monotonitásával, mely monotonitást egész jól meg tudják törni az olyan zenei műsorok, amelyekben akad valamennyi hely, olykor nem is kevés, az emberi beszédnek. Ez lenne körülbelül az, amit a komolyzenei ismeretterjesztés gyűjtőfogalmával szoktunk lefedni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.