Rádió

A nyelv öröme

Megújult nyelvápolás a Kossuthon

Interaktív

Lemaradtunk, mint a borravaló. Pedig volt egy időszak, amikor napi szinten követtük a közrádió, akarjuk mondani, a nemzeti főadó olyan búvópatakszerű képződményeit is, mint egy nyelvművelő műsor. Aztán valahol észrevétlen felhagytunk ezzel a szokásunkkal, ami meglehet, hogy a Kossuth hallgathatóságával is összefüggésben van.

Mindenesetre 2014 nyarán még a következőképpen emlékeztünk meg az akkoriban Tetten ért szavak címen futó produkcióról: „Balázs Géza műsora a retró retrója, s egyszál magában (legalábbis míg a Ki nyer ma? újra nem indul) elég ahhoz, hogy arcunkon érezzük a nyolcvanas évek leheletét.”

De tavaly nyáron 27 év (ebből 25 év Tetten ért szavak, 2 év Édes anyanyelvünk volt), valamint több mint 3 ezer műsor után elköszönt a csatorna Balázs Gézától, s vele együtt a hozzánk hasonló laikusok által csak Grétsy László-féle vonalnak hívott hagyománytól is (vö.: Álljunk meg egy szóra!), hogy egy új éra vehesse kezdetét a nyelvápolás terén.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.