Az osztrák közszolgálati média (Österreichischer Rundfunk, ORF) kötelékébe tartozó Radio Burgenland a hét majd minden napján sugároz magyar nyelvű adásokat. Hétfőn kulturális híradó, kedden gyerekműsor, szerdán népzene, csütörtökön programajánló, pénteken pedig magyar könnyűzene hallható. A műsorhetet vasárnap a Magyar Magazin koronázza meg, összefoglalva a hét fontosabb közéleti-kulturális eseményeit.
A hasonló regionális műsorokba csak véletlenül belehallgató, régión kívül élő rádiózó gyakran érezheti úgy magát, mintha illetéktelen behatolást követne el. Amiről szó van, nem hozzá, nem róla, nem neki szól. A helyi rádiózás legnagyobb nehézsége is ez lehet: úgy beszélni egy kis közösség belügyeiről, a közösség tagjaihoz, hogy az ne legyen valamiféle belterjes, bezárkózó aktus. Bár az említett népdal politikusi előadás-kísérletét hallgatva úgy érezhetjük, itt is rezeg a léc, de a Magyar Magazin nem csúszik bele teljesen a szituációba, sőt, végül a népdaléneklés is puszta tréfa marad, ami inkább ahhoz segít hozzá, hogy a politikusi futamokat hallva se tűnjön el a félmosoly a hallgatók arcáról.
Magyar Levente államtitkár és Niessl tartományi vezető találkozója amúgy is csak valami protokolláris izé: nincs nagyon megbeszélnivalójuk, s ezt nem is rejtik különösebben véka alá. Mint Magyar mondja, ő maga, de a külügy en bloc is hajlamos megfeledkezni a burgenlandi magyarokról, hiszen „ahol rend van, nyugalom, békés egymás mellett élés, és a politika sem pécézi ki a helyi magyarságot, ott kevesebbet bukkannak fel a magyar politika képviselői”, majd hozzáteszi, hogy „ez Burgenlandban is így van, sőt, csak itt van így”. De azért megígéri, hogy ezentúl majd többet fog az Őrvidékre járni.
A Hausmann Farkas Elisabeth vezette Magyar Magazin hangütésében üdítően hat egyfajta természetesség: ott van helyben, ahonnan beszél, és az érdekli, amit maga körül lát. Ez a fajta regionális fókusz a Pinka magyarországi oldalán épp eltűnőben van a médiakonglomerátumok és mamutvállalatok centralizáltságában.
Más kérdés, hogy milyen összetett struktúrát jelent az ausztriai magyarok halmaza: bár a műsor fókusza az Őrvidéken van, vagyis az ottani őshonos magyar kisebbségen, azért belekerül a levesbe Bécs is, a maga olvasztótégelyével. Az úgynevezett bécsi magyarok egy része még 56-os menekült, de melléjük már határozottan besűrűsödött az újabb kivándorlók és Ausztriában dolgozók jelentős tömege. Kulturális értelemben a Magyar Magazin őket is meg kívánja szólítani, így, habár Bécs nem Burgenland, a műsor fele a császárvárosban készül.
És nyilván ez a fele az, amelyikhez a kibic hallgató is jobban tud kapcsolódni: hallunk egy alapos és jól felépített helyszíni beszámolót a Kunsthistorisches Museum Bruegel-tárlatáról, illetve egy hasonlóan remekbe szabott anyagot Schilling Árpád Tag des Zorns (A harag napja) című darabjának bemutatójáról. Mindkét riportot Nagy Alexandra készítette, és mindkettő azt adja vissza jól, amit gyakran hiányolunk a rádióműsorokból: a helyi hangulatot, a terek látvány nélküli illúzióját. Ahogy Szirbek István művészettörténész megáll egy-egy Bruegel-kép előtt, és azt mondja a visszhangos múzeumi teremben, „nézzük meg, hogyan viselkedik ez az alak”, nem kell látnunk az alakot, így is közelebb kerülünk hozzá, mintha egy stúdióbeszélgetésben lenne róla szó. Ugyanígy a Theater Drachengasse előterének beszűrődő zajai bármilyen elbeszélésnél jobban érzékeltetik a premier sűrű hangulatát.
A magyar közszolgálati rádióhoz szoktatott füllel mellesleg az is élményszámba megy, hogy Schillingről, a darabja hátterében felsejlő Sándor Máriáról vagy az előadást frissiben elemző Lendvai Pálról mindenféle mellékzönge nélkül lehet egy állami rádióban hallani. Igaz, egy másik állam rádiójában.
Radio Burgenland, január 20.
