tévéSmaci

A salátamadár

  • tévésmaci
  • 2019. február 28.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché a Vadnyugati Kommunista Pártnál vizitáltak, nos, az határozottan kényes küldetésnek számított – szinte senki nem tudott semmit róluk. Legfeljebb a KGB, de hiába a legfelsőbb emeletről megeresztett puhatolózás, nem bizonyultak közlékenynek. Pártszintű kapcsolatok kezdeményezéséről korai lett volna beszélni, így maradt ez a nem hivatalos látogatás. Az amerikai elvtársak jóval készségesebbek voltak a szovjeteknél, Sztupát és Trochét például a Lenin-békedíjas Angela Davis várta a Kennedy repülőtéren, s néhány elvtársias légkörben eltöltött nap után elvitte őket Gus Hall Észak-Minnesota-i otthonába egy oldott hangulatú vacsorára. A megbeszélések kifejezetten gyümölcsözőnek tűntek, de Sztupa és Troché csak mintegy mellesleg érdeklődtek a Vadnyugati Kommunista Párt felől. Nyilván tehették volna nyíltabban is, hiszen a CPUSA-nál (Communist Party USA) működő Testvérpártok osztálya ugyanabban a kartotékrendszerben tartotta nyilván őket, ahol a kelet-európai állampártok is szerepeltek. Angela hozott is másolatot a CPWW (Communist Party Wild West) anyagairól, de sokkal több nem volt benne, mint amit Sztupa és Troché az indulásukkor összeszedtek. A párt székhelye Dodge Cityben van, hát, hol a faszomban is lenne. Van első titkára, agit-prop. osztálya, szóval tök rendes párt. A tagság vegyes, fehérek, indiánok, musztángok vegyesen, a vezetőségben van indiánkvóta is. A papírok között volt egy érdekes darab, igazából egy sajtcédula, melyen Gojko Mitić meghiúsult látogatásának kivizsgálására utasította valaki a párt felügyelőbizottságát. Sztupa telexezett a Stasinak, s a válaszban meg is erősítették az információt, a művészt legfelsőbb utasításra nem engedték Amerikába utaz­ni. Akkoriban ilyen idők jártak.

Pénteken (1-jén) este a Duna televízió 22.16-kor (hát persze) elővezeti az Egy háború című 2015-ös dán filmet. Mely szerfelett érzékeny hangú, ám némileg kétségtelenül lassúdad megzenésítése annak a Koppenhága-szerte és környékén sokakban felmerülő kérdésnek, hogy tulajdonképpen mi a jó büdös francot is keresnek dán katonák Afganisztánban. A válasszal persze a film is adós marad, de felvonultatja a környék színjátszásának legjavát: Pilou Asbæk és Søren Malling mellett például Tuva Novotnyt is.

Szombaton is megmaradhatunk nyugodtan a napfényes és vidám skandináv filmművészetben, hiszen a Film Cafén este tizenegy után lesz A Ragnarok-rejtély, amit szerfelett időszerű lenne végre megoldani. Hisz, ahogy azt mindnyájan tudjuk, a Ragnarok az utolsó meccs, amit a Loki idegenben vív, jó messze, konkrétan a világ végén. Jobb ebbe nem is belemenni; itt pár gyerek és a szép Sofia Helin kutatja egy vikinghajó titkát vagy valamit, szerintem elég aranyosak, de a Kiskörben megoszlanak erről a vélemények.

Szerdán végre átadhatjuk magunkat az önfeledt szórakozásnak, már ha elég korán fel bírunk kelni, hiszen a galád Paramount Channel már percekkel fél tíz után belekezd a matinéjába: Álom luxuskivitelben. Az én időm éjjel 2.20-kor jön el, amikor az HBO hozzáfog a Gyönyörű mocsokságokhoz. Már a címe is egy kéjmámor, hát még amikor az Okwe nevű csóka lehúzza benne a slozin a nejlonzacskónyi pájslit… A Duna alighanem vett egy Jan Hřebejk-díszdobozt olcsóért, mert 22.30-kor a Pupendóval keseríti ügyfeleit. A tévé a nép omnibusza.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.