Amikor Sztupa és Troché a Vadnyugati Kommunista Pártnál vizitáltak, nos, az határozottan kényes küldetésnek számított – szinte senki nem tudott semmit róluk. Legfeljebb a KGB, de hiába a legfelsőbb emeletről megeresztett puhatolózás, nem bizonyultak közlékenynek. Pártszintű kapcsolatok kezdeményezéséről korai lett volna beszélni, így maradt ez a nem hivatalos látogatás. Az amerikai elvtársak jóval készségesebbek voltak a szovjeteknél, Sztupát és Trochét például a Lenin-békedíjas Angela Davis várta a Kennedy repülőtéren, s néhány elvtársias légkörben eltöltött nap után elvitte őket Gus Hall Észak-Minnesota-i otthonába egy oldott hangulatú vacsorára. A megbeszélések kifejezetten gyümölcsözőnek tűntek, de Sztupa és Troché csak mintegy mellesleg érdeklődtek a Vadnyugati Kommunista Párt felől. Nyilván tehették volna nyíltabban is, hiszen a CPUSA-nál (Communist Party USA) működő Testvérpártok osztálya ugyanabban a kartotékrendszerben tartotta nyilván őket, ahol a kelet-európai állampártok is szerepeltek. Angela hozott is másolatot a CPWW (Communist Party Wild West) anyagairól, de sokkal több nem volt benne, mint amit Sztupa és Troché az indulásukkor összeszedtek. A párt székhelye Dodge Cityben van, hát, hol a faszomban is lenne. Van első titkára, agit-prop. osztálya, szóval tök rendes párt. A tagság vegyes, fehérek, indiánok, musztángok vegyesen, a vezetőségben van indiánkvóta is. A papírok között volt egy érdekes darab, igazából egy sajtcédula, melyen Gojko Mitić meghiúsult látogatásának kivizsgálására utasította valaki a párt felügyelőbizottságát. Sztupa telexezett a Stasinak, s a válaszban meg is erősítették az információt, a művészt legfelsőbb utasításra nem engedték Amerikába utazni. Akkoriban ilyen idők jártak.
Pénteken (1-jén) este a Duna televízió 22.16-kor (hát persze) elővezeti az Egy háború című 2015-ös dán filmet. Mely szerfelett érzékeny hangú, ám némileg kétségtelenül lassúdad megzenésítése annak a Koppenhága-szerte és környékén sokakban felmerülő kérdésnek, hogy tulajdonképpen mi a jó büdös francot is keresnek dán katonák Afganisztánban. A válasszal persze a film is adós marad, de felvonultatja a környék színjátszásának legjavát: Pilou Asbæk és Søren Malling mellett például Tuva Novotnyt is.
Szombaton is megmaradhatunk nyugodtan a napfényes és vidám skandináv filmművészetben, hiszen a Film Cafén este tizenegy után lesz A Ragnarok-rejtély, amit szerfelett időszerű lenne végre megoldani. Hisz, ahogy azt mindnyájan tudjuk, a Ragnarok az utolsó meccs, amit a Loki idegenben vív, jó messze, konkrétan a világ végén. Jobb ebbe nem is belemenni; itt pár gyerek és a szép Sofia Helin kutatja egy vikinghajó titkát vagy valamit, szerintem elég aranyosak, de a Kiskörben megoszlanak erről a vélemények.
Szerdán végre átadhatjuk magunkat az önfeledt szórakozásnak, már ha elég korán fel bírunk kelni, hiszen a galád Paramount Channel már percekkel fél tíz után belekezd a matinéjába: Álom luxuskivitelben. Az én időm éjjel 2.20-kor jön el, amikor az HBO hozzáfog a Gyönyörű mocsokságokhoz. Már a címe is egy kéjmámor, hát még amikor az Okwe nevű csóka lehúzza benne a slozin a nejlonzacskónyi pájslit… A Duna alighanem vett egy Jan Hřebejk-díszdobozt olcsóért, mert 22.30-kor a Pupendóval keseríti ügyfeleit. A tévé a nép omnibusza.
