Amikor Sztupa és Troché először voltak kicsik, semmi sem tűnt egyszerűnek, de minden érdekes volt. A legérdekesebb viszont a változatlanság volt, amikor például felnőtteset játszottak. Az a játék valami kötelező gyakorlat volt, minden gyereknek kellett időnként felnőtteset játszania. Már a múlt a ködébe vész, de úgy tartják, ellenőrizte is valaki. Olyan rendszerben működött a kontroll, ahogy a beteglátogatók is csinálták. Játékidőben jött két kabátos alak, általában egy férfi és egy nő, aktatáska, nyomtatvány, esküszöm az égre, hogy nyáron is kabátban jöttek, bár meglehet, hogy direkt csak télen jöttek, hogy ne legyen annyira feltűnő a nagykabát. Merthogy a beteglátogatók télen jöttek, az hétszentség, hisz télen volt beteg általában az ember, nátha, torokgyula, influenza, hörghurut, miegymás. Jöttek, kopogtattak az ajtón, a faszba se volt még bimbamcsengő, aztán már nyomultak is befelé, tolták félre anyát, nem akarunk sarat behozni, kurvára behozták persze, s benn is voltak már a nagyszobában, s mit ad isten, épp a lázmérővel a szájában, fekve érték tetten apát, félórája még kinn vágta a fát, miután reggel felszerelte a szomszédnak az antennát, valamiért úgy mondta mindenki az utcában, hogy anternát, de a kutya sem furcsállotta, a piac is piarc, sőt spiarc volt. Na, ezt csinálták a kölöklátogatók is, egyszer csak feltűntek kabátban, az iskola küldte őket vagy a tanács, nem tudta senki, de az iskola aligha lehetett, mert az ottaniakat még a kabát alatt is felismerte volna mindenki. A kis Troché úgy vélekedett, hogy direkt van egy gyerekrendőrség, akik a kölkök piszkálását végzik, gyerekvédelem vagy ifjúsági alosztály, annyi ilyen van, a csellengésre, az árvaságra fogják, de igazából csak vegzálnak. Játszottunk már felnőtteset máma? Így, többes szám elsőben. Sztupa foghegyről visszaköpte, azt még nem, de a papás-mamás már megvolt, mit tetszik gondolni, ki voltam én?
Szombaton este kilenckor kezdődik a nagy buli, a Cinemax ugyanis ekkor kezdi el az Olasz melót. Természetesen a 2003-as remake-ről beszélünk, tán a múlt héten volt valamelyik kanálison a 1969-es kiszerelés is, de tök mindegy, nem ez az érdekes, hanem az, hogy 20 perc elteltével a Super Tv2 is a műsorára tűzi ugyanezt a filmet. Tehát az ajánlott, hovatovább erősen ajánlott metódus a következő: a Super Tv2-n kezdjük el nézni, s ha egy izgalmas részhez érünk, amikor tövig rágnánk a körmünket, hogy rajtavesztenek-e a hősök (sokan vannak, s mindnek ugyanolyan kocsija van), akkor gyorsan átkapcsolunk a Cinemaxra, s látjuk, hogy kutyabajuk sincs, rabolják nyugodtan tovább az aranyat. A nagy kapcsolgatásban majd bizonyára elfáradunk, ezért is lesz jó, hogy a szóban forgó Cinemax éjjeli háromnegyed egykor belefog A halászkirály legendájába. Amit pedig azért fontos megnéznünk, mert másnap, azaz…
…vasárnap szinte ugyanebben az időben kezdődik a Film Cafén a Cartouche, s aki szombaton fenn bírt maradni, annak másnap már gyerekjáték lesz. Egyébként rájöttem, hogy miért pont a Cartouche-ból nem csinálnak a 2009-es után újabb remake-et a franciák: Depardieu-t valszeg nem bírná el a ló. Így be kell érnünk Belmondóval, aki köztudomásúan nagyon megsiratja Claudia Cardinalét.
Csütörtök délután mi lesz fél öt előtt a Mozi+-on? Na? Mi lenne, hát az Olasz meló 2003-ból. Tévézni tékozlás.
