Korábban csak a rendre felröppenő pletykák jutottak nekünk, melyek szerint valamikor Magyarországon is elindul a szolgáltatás. Erre mostanáig kellett várni: ezentúl bárki használhatja a Netflixet. Bár egyelőre kérdéses, milyen eredménnyel, ugyanis a rendszer a magyar nyelvet hírből sem ismeri, egyelőre nem hogy szinkron, felirat sincs a filmekhez és a sorozatokhoz. Ahogyan az is kérdés, milyen változásokat indíthat el a hazai tévés piacon, hogyan reagál például a köztévé – vagy esetleg a Netflix, amelynek az idei egyik nagy dobása az lett volna, hogy bemutatja a szolgáltató saját gyártású politikai sorozatát, a Kártyavárat (House of Cards). Mindenesetre a streaming szolgáltató története igazi sikersztori: így kell a nulláról eljutni a milliárdokig.
Hülye ötletből katedrálist
Valóban érdemes lenne filmre vinni, miként is jött létre a Netflix. A középiskolai matektanár, Reed Hastings elég mérges lehetett, amikor 40 dollárt kellett fizetnie, mert később vitte vissza az Apollo 13 lemezét egy videotékába. Azóta ez a kiadás bőségesen megtérült, a legenda szerint ugyanis ennek hatására alapították meg Hastings és kollégái a saját filmkölcsönző szolgáltatásukat 1997-ben. Nem volt túl elmés ötlet, hogy postán küldik ki a filmeket, majd a vásárló szintén levélben küldi azokat vissza. Az érdekes sokkal inkább az volt, hogy előfizetéses lett a rendszer: havi 9 dollárért annyi filmet kölcsönzött az ember, amennyit akart. Persze, voltak korlátok, egyszerre csak egy filmet lehetett kérni. De ez senkit sem érdekelt, a modell működött; nyilván könnyebb volt levelet címezni, mint tékába járni. Meg olcsóbb is. Harminc alkalmazottal indultak, 2005-ben pedig már egymillió DVD-t postáztak naponta.
| ||
Ám közben a filmezési szokások átalakultak, a széles sávú internettel a letöltés gyerekjátékká vált. A Netflix nem panaszkodott, inkább gyorsan alkalmazkodott: 2007-ben elindította streaming szolgáltatását. Ma már persze ez általánosnak számít, akkor viszont újdonság volt, hogy bizonyos összegért cserébe annyi filmet és sorozatot lehetett megnézni, amennyit a néző akart. Mindezt otthon, a számítógép vagy a tévé előtt ülve, anélkül, hogy ki kellett volna mozdulni, esetleg várni a postást. És az egész legális volt.
Megint a Netflix győzött, pontosabban megint a kényelem győzött. A cég ugyanis nem akart semmit a felhasználóra tukmálni, nem voltak reklámok, egyszerűen csak a havi 8 dollárt (itthon ez a díj 8, 10, valamint 12 euró) kérték el, és a család már nézhette is a legújabb mozit. Vagyis hát a legújabb mozit éppenséggel nem: a szolgáltatás egyetlen hátránya mindig is az volt, hogy soha nem volt meg minden. Nem tudták felvenni a versenyt a mozipremierekkel, ami nagyon is érthető: a nagy forgalmazók nyilván nem fognak maguk ellen dolgozni, csak a DVD-megjelenéssel egy időben teszik elérhetővé filmjüket a Netflixen. És például az HBO sem lesz hülye, hogy odaadja bármelyik sorozatát. De ez kölcsönös, a HBO sem fogja sugározni semelyik Netflix-szériát. Mert most már a Netflix háza táján is a sorozatgyártásban van a biznisz.
Sorozatot a népnek!
A sorozat a tévézés lényegéből fakad. Egy dolog, ami csak egy csatornán van, ami mindig fix időpontban van, és amelynek a soros epizódját nem lehet korábban letölteni, várni kell egy hetet, hogy kiderüljön, hogyan alakul hőseink sorsa. Nos, a Netflix felrúgta a szabályokat: már első sorozata, a 2013-as House of Cards esetében is rögtön elérhetővé tette a teljes évadot. A készítőket sem köti tulajdonképpen semmi, nem probléma, ha valamelyik rész tíz perccel hosszabb, mint a korábbi. Ez a legkevesebb akkor, amikor már az első évaddal sikerül bezsebelni egy Emmy-díjat – és mellé néhány millió újabb felhasználót. Az ugyanis egyértelmű, hogy a sorozatkészítés erősen hozzájárult a felhasználótábor növekedéséhez. Kevin Spacey tekintete vonzóbb megannyi filmnél. Valójában az is a sorozatgyártásnak köszönhető, hogy itthon egyáltalán ismerjük a Netflix nevét.
A cég nem állt meg a House of Cardsnál, jelenleg tucatnyi saját gyártású szériát készít a legkülönfélébb műfajokban: van főzős dokumentumsorozat, animációs sorozat, történelmi sorozat. És nem állnak meg: kijelentették, hogy kéthetente szeretnének újabb sorozatot vagy évadot bemutatni. Erre minden esélyük megvan, sorra kötik az exkluzivitást nyújtó szerződéseket.
A titok egyszerűnek tűnik: sikerült elérni, amit korábban az HBO-nak is, nevük egyet jelent a minőséggel. Hiszen a készítőknek nem kell határidőre elkészülni, nincs őszi idény, mint a televíziós csatornáknál, amikor az új sorozatokat kell bemutatni. Van idő dolgozni, és van lehetőség a rétegsorozatokra. Csak egy példa: a Bloodline egy családi dráma, lassan építkezik, két percig azt nézzük, hogyan hullámzik a tenger. Igényes sorozat, de nyilván többen vannak, akik negyedóra után köszönik szépen, és nem kérnek belőle. Egy országos csatorna is köszönné szépen, és nem kérne második évadot. De a Netflix nem országos csatorna, és fütyül a konvenciókra, így megadta a zöld jelzést a folytatásnak. Viszont van, amit már ők sem vállalnak: sokáig arról lehetett hallani, hogy náluk folytatódik a Top Gear, aztán mégis az Amazon fizette ki az állítólagos több száz millió dollárt. Erre jött Neil Hunt, a Netflix termékfejlesztési igazgatója, aki szerint a trió nem érte meg ezt az összeget – és már nem is várjuk annyira Jeremy Clarksonék visszatérését.
Ami a szériák nézettséget illeti, nincsenek pontos adataink. Azt például tudjuk, hogyan állnak a sorozatok egymáshoz képest, de a Netflix nem közöl többet – így csak arra tudunk hagyatkozni, hány előfizetője van a szolgáltatásnak.
Nőnek, mint a gomba
Sok. A legutóbbi információk szerint egy év alatt közel 14 millióval nőtt a felhasználók száma. Jelenleg nagyjából 70 millióan fizetnek elő a szolgáltatásra, amit persze lehet kevésnek nevezni, csak éppen a hasonló, a zene területén működő, és jóval több országban elérhető Spotify körülbelül ugyanennyi felhasználóval rendelkezik. Bár az igazi növekedés mostantól várható, ugyanis Magyarország mellett további 129 országban indult el a szolgáltatás, így már 200 országban vannak jelen.
De nekünk, nézőknek nem is ez a lényeges, hanem a forradalom, amit a Netflix a televíziózásban véghez vitt. Ahol hozzáférhető a szolgáltatás, ott egyre kevésbé divat a letöltés, hiszen néhány kattintással majdnem bármi elérhető. Mindenhol ott vannak, manapság anélkül nem jelenik meg egy új technológiai eszköz, hogy ne lenne rajta a Netflix alkalmazása. Egy 2014-es felmérés egyenesen azt mutatta, az internetes forgalom harmadát adja a Netflix használata Amerikában.
Persze nem mindenhol örülnek a Netflix érkezésének. Tavaly csak nagy nehezen indult el Franciaországban a szolgáltatás, a távközlési piac erősen tiltakozott ellene. Végül az eredetileg helyi iparági szereplőkre kivetett adót kiterjesztették a külföldi székhelyűekre is. Munkálkodnak tehát rendesen a cég ellen, egyvalamit azonban nem lehet elvitatni: a Netflix újra szexivé tette a tévézést.
