A varieté és a kabaré világában ilyesmi nem volt szokás nálunk sem, ám a stand-up diadalmas térhódítása elsöpörte ezt a világos alapelvet. Talán nem csupán a marxizmussal elegy rosszindulat mondatja velem, hogy a műfaj felfutásának egyik titka épp az olcsóságában rejlik: ugyan van-e költséghatékonyabb műsor annál, mint ha egy szál humorista üres kisszínpadra kiállva vicceseket mond perceken át, s utána jön a második, a harmadik?
Akárhogy is, a stand-up divatban van, reklámtól a bukott filmig mindenütt ott látjuk a mókás legényeket, akik első számú otthonuk gyanánt persze az RTL Showder Klubját tudhatják. A műsorszám termékmegjelenítést tartalmaz – látható a képernyőn a visszatérő felirat, alighanem a bújtatott mobilreklámokra utalva, noha az sem teljesen kizárt, hogy az inzert a bulváruniverzum fizetett népszerűsítését vallja meg. Mert az egymásra következő monológok többsége váltig ezt a témakört vicceli körbe: Damu és Palácsik, Hajdú „Peti” és Puzsér „Robi”, Szellő „Pista”, aztán újra Damu, majd újra Hajdú Peti, még jó, hogy Orbán és Gyurcsány odafér ebbe a galériába.
Ilyen dömping mellett majdnem a műsor közepéig kell várni, hogy végre megjelenjen a színen a mindennapi élet és vele az obszervációs humor, midőn Mogács Dániel felhozza életünk közös kísérőjelenségét: a lekvárosüveget, ami leesik. Tán nincs is szubjektívebb dolog annál a világon, mint az, hogy mit találunk mulatságosnak, illetve kit találunk rokonszenvesnek, így szinte hangsúlytalanul és futtában jelzem, hogy magam Mogácsot a se nem vicces, se nem szimpatikus stand-up komikusok közé sorolom, de ez szigorúan egyéni vélemény. Ami tény, a dühös hangtorzításban excelláló fiatalember egyrészt megpróbál élőszóban előadni egy burleszkfilmet, másrészt felvillant egy kórházi életképet, melynek egyetlen markáns eleme a mindenki másra kiterjedő megvetés. A nyomában fellépő Benk Dénes sok belterj- és bulvárhablaty közepette legalább egyetlen sikerült poénszekvencia erejéig felhoz egy fájdalmas, megalázó, de épp ezért humoros, és – a férfinem számára – univerzális emberi tapasztalást, amely romlékony szervünkhöz, a prosztatához kapcsolódik.
A műsor valósággal felfut az adás végére. Először csak arra lehetünk figyelmesek, hogy a műsort celebráló Kiss Ádám szájából fölhangzik az első „mert” az addigi következetes t-elharapások (mer’) után, aztán pedig színre lép a bűvész Hajnóczy Soma. Magánjelenete épp arra bizonyság, hogy mennyivel szórakoztatóbb a viccelődés, ha nem azt kell egyetlen és főszámnak tekinteni. Hajnóczy láttán kiderül, hogy még egy egészen szimpla poén is mély értelműnek tud hatni, ha bűvésztrükkbe van beágyazva, s ez persze fordítva is igaz: a rutinkunsztok is jobban működnek, ha humort adagol melléjük a bűvész. Több bűvészt a stand-up világába!
S tulajdonképpen elkelne egy kardnyelő is.
RTL Klub, április 24.
