Színleg épp erre a közhasznú és nemes feladatra vállalkozik a köztévé késő esti sorozata, csakhogy a festenivalóan rossz, leginkább talán valamiféle Szabó Dezső-i szóalkotást idéző cím mögött egy egészen különös és jószerint értelmezhetetlen műsor rejlik. A jelen sorok írója majd' egy éve szűnni nem akaró megdöbbenéssel szemléli a tényt, hogy a magyar történelem áttekintését ígérő adásfolyam a gyakorlatban egy orvosprofesszor szószéke és katedrája gyanánt működik, ahol az olykor tévedésből meghívott valódi szakértők legfeljebb csak asszisztálhatnak Kásler Miklós megállapításaihoz. Ez a műsorképlet akkor is furcsa lenne, ha a tudós onkológus a történettudomány által egyezményesen elfogadott nézeteket hangoztatna, azonban korántsem erről van szó. Merthogy Kásler Miklós, akinek eredeti hivatását mind következetesebben a "professzor" megjelölés alá rejtik a feliratkészítők, csak úgy szórja az eufemizmussal erősen vitathatónak nevezhető, ámde annál kategorikusabb kijelentéseket. "A korona egységes voltát elvitatni nem lehet" - fogalmazott egy korábbi adásban, ahol a kegyelettel övezett műtárgy eredetét olyan messzire és olyan spirituális magasságba sikerült visszavezetnie, ahová a téma valódi avatottjai már aligha követhették volna. "A vitát lezártnak tekintem" - szegte be gondolatmenetét és az egész adást ugyancsak a koronáról szólva a merész laikus, hogy máskor meg a magyar nyelv páratlan árnyaltságát kísérelje meg tudományos tétellé feltupírozni, Balázs Géza nyelvészt elsápasztva az alábbi morfondírozással: "Nem lehet, hogy ez a legősibb nyelv?"
Miközben annyi fontos és hozzá érdekes tény kínálkozna minden egyes adásban, a témák rendre délibábos hipotézisekbe vagy - jobb esetben - közhelyes monológokba fulladnak. S nem is csupán a társműsorvezetőként pozicionált professzor ténykedése révén, hisz például az utolsó szeptemberi adásban az Erdélyi Fejedelemség témájának meghívott szakértője efféle poétikus elragadtatással kívánta érzékletessé tenni számunkra Erdély "szellemi, spirituális és erkölcsi fogalmát": "Erdélyben benne van [...] a napsütés és a pihentető éjszaka, a Tejút, a csillagos ég és a bántó napsütést eltakaró bárányfelhő is." Hát ez fix!
A múlt heti adásban azután végre előkerült egy olyan téma, amely már-már indokoltnak mutathatta volna az orvosprofesszori közreműködést. A járványok történelemformáló hatásáról azonban vajmi kevés újdonságot árult el a műsor, hiszen a karantén szó téves eredeztetésén túl például azt tudhattuk meg, hogy a nagy járványok az egyházi hierarchiát is átalakították, miután a meghalt öreg főpapok helyére fiatalabbak kerültek... Ha csak úgy nem! No és persze kaptunk műsorzáró életvezetési tanácsot is a professzor úrtól: "Éljünk testben és lélekben egészségesen és tisztán! Mossuk meg a lelkünket és a kezünket is!" Ehhez azért még a fogmosást is vegyük hozzá, de azután már tényleg sipirc az ágyba, gyerekek!
M1, október 3.
