BALATON melléklet – Interjú

„Az életem kis morzsái”

Jamie Cullum énekes-dalszerző-zongorista

Interaktív

Visszatérő vendég a VeszprémFesten a 42 éves angol jazz-pop­sztár, akit a házi stúdiójában faggattunk egyebek mellett a készülő lemezéről, a rádióműsoráról, a fotózásról meg más ilyen dzsesszes dolgokról.

Magyar Narancs: Korábban háromszor járt nálunk. Milyen emlékei vannak?

Jamie Cullum: Az ember reméli, hogy a világon mindenfelé hallgatják a zenéjét. De ebben addig nem lehet teljesen biztos, amíg el nem jut az adott helyre. Mivel nem töltök sok időt a közösségi médiával, inkább az utazásaim során próbálom megismerni a világot. Magyarországon nem voltam sokszor, de emlékszem, hogy milyen sokan voltak a koncertjeimen, és elég jól ismerték a zenémet is. Mindig meglep az ilyesmi. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban sokan ismernek, de azt nem gondoltam, hogy önöknél is ennyire ismernek.

MN: Egy január eleji Facebook-posztjában azt írta, hogy nekikezdett az új lemezének, de egyelőre pár irkafirka van a jegyzetfüzetében, illetve egy kis dúdolgatás a hangrögzítőn. Azóta változott a helyzet?

JC: Lett néhány újabb irkafirka, meg újabb hümmögések. Azért pár dolgot már felvettem, és kezdenek alakot ölteni a dalok. Mostanában tudatosabb vagyok. Már nem érzem szükségét annak, hogy siettessem a felvételeket. Tíz-tizenöt éve úgy voltam vele, hogy ha nem adok ki valami újdonságot, az emberek még azt is elfelejtik, hogy létezem, és senki nem lesz kíváncsi rám. Ma már úgy látom, hogy csak akkor érdemes zenét kiadni, ha tényleg kikívánkozik belőlem. Hülyeség erőltetni. Persze nem akarok tíz évre eltűnni, de csak akkor szeretnék bármit is kiadni, ha tényleg azt érzem, hogy meg kell osztanom a világgal. Annyi zene, zaj és információ ömlik ránk, hogy csak akkor szeretném ezt a halmazt tovább növelni, ha a mondanivalóm értéket hordoz az emberiség számára.

MN: A Facebookon ötleteket kért rajongóitól, hogy legközelebb milyen dalt dolgozzon fel. Mi volt a legmeglepőbb javaslat?

JC: Az összes létező zenei korszakból javasoltak dalokat. Valaki azt írta, hogy merüljek el a komolyzenében és játsszak el valamit Bachtól, talán ez volt a leg­egyedibb kérés. Imádom a klasszikus zenét, de soha nem játszottam ilyet. A legtöbben olyanokat javasoltak, mint Harry Styles, Kendrick Lamar és más népszerű popos előadókat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.