BALATON melléklet – Interjú

„Az életem kis morzsái”

Jamie Cullum énekes-dalszerző-zongorista

Interaktív

Visszatérő vendég a VeszprémFesten a 42 éves angol jazz-pop­sztár, akit a házi stúdiójában faggattunk egyebek mellett a készülő lemezéről, a rádióműsoráról, a fotózásról meg más ilyen dzsesszes dolgokról.

Magyar Narancs: Korábban háromszor járt nálunk. Milyen emlékei vannak?

Jamie Cullum: Az ember reméli, hogy a világon mindenfelé hallgatják a zenéjét. De ebben addig nem lehet teljesen biztos, amíg el nem jut az adott helyre. Mivel nem töltök sok időt a közösségi médiával, inkább az utazásaim során próbálom megismerni a világot. Magyarországon nem voltam sokszor, de emlékszem, hogy milyen sokan voltak a koncertjeimen, és elég jól ismerték a zenémet is. Mindig meglep az ilyesmi. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban sokan ismernek, de azt nem gondoltam, hogy önöknél is ennyire ismernek.

MN: Egy január eleji Facebook-posztjában azt írta, hogy nekikezdett az új lemezének, de egyelőre pár irkafirka van a jegyzetfüzetében, illetve egy kis dúdolgatás a hangrögzítőn. Azóta változott a helyzet?

JC: Lett néhány újabb irkafirka, meg újabb hümmögések. Azért pár dolgot már felvettem, és kezdenek alakot ölteni a dalok. Mostanában tudatosabb vagyok. Már nem érzem szükségét annak, hogy siettessem a felvételeket. Tíz-tizenöt éve úgy voltam vele, hogy ha nem adok ki valami újdonságot, az emberek még azt is elfelejtik, hogy létezem, és senki nem lesz kíváncsi rám. Ma már úgy látom, hogy csak akkor érdemes zenét kiadni, ha tényleg kikívánkozik belőlem. Hülyeség erőltetni. Persze nem akarok tíz évre eltűnni, de csak akkor szeretnék bármit is kiadni, ha tényleg azt érzem, hogy meg kell osztanom a világgal. Annyi zene, zaj és információ ömlik ránk, hogy csak akkor szeretném ezt a halmazt tovább növelni, ha a mondanivalóm értéket hordoz az emberiség számára.

MN: A Facebookon ötleteket kért rajongóitól, hogy legközelebb milyen dalt dolgozzon fel. Mi volt a legmeglepőbb javaslat?

JC: Az összes létező zenei korszakból javasoltak dalokat. Valaki azt írta, hogy merüljek el a komolyzenében és játsszak el valamit Bachtól, talán ez volt a leg­egyedibb kérés. Imádom a klasszikus zenét, de soha nem játszottam ilyet. A legtöbben olyanokat javasoltak, mint Harry Styles, Kendrick Lamar és más népszerű popos előadókat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.