tévéSmaci

Csukák, sellők

  • tévésmaci
  • 2018. május 19.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché az utolsó simításokat végezték a nagy rubintlopási terven, bár a nehezén már túl voltak – elintézték például a rubin–rubint, banán–banánt vitát, megvolt az útvonal, felhajózunk a faszba az Iravádin –, de minden résztvevő tele volt mindenféle obskúrus altervekkel. Óvári elvtárs úgy volt vele, hogy leadják a szovjetnek, ami a szovjeté, aki tud, megtart magának valamicskét, a többi meg a párté: jöjjön be, Kolontárné elvtársnő, földobok egy kiló almát, ami leesik, a magáé, ami fönnmarad, az a párté. Sztupa látta maga előtt az egészet: TU–134-essel Moszkváig, s a többi, Troché nyilván meg akar majd ajándékozni néhány célszemélyt, aztán ellopom az egészet, amúgy is lopott holmi, s ahogy van, odaadom az ellenállási mozgalomnak. Troché alterve egyfelől kiolvasható volt Sztupa altervéből, s ezzel maga is tisztában lévén nem is törte magát különösebben az agyalással, másfelől viszont tudta jól, őt mindenki a rögtönzések mesterének tartja, tehát ebből a szempontból is marhaság lenne megbuherálni előre a seremetyevói klozetot, hogy az utolsó átszállásnál tűnjön el valami – az anyagmegmaradás törvényét nem volt olyan kor, amiben itt túl komolyan vették volna. Szóval Troché inkább az előkészítésből vette ki a részét, rendelt például – persze, egyenesen Rüsselsheimból – egy Opel Kapitányt, fehéret, piros tetővel, s egy darabig még ahhoz is komolyan ragaszkodni látszott, hogy személyesen akarja átvenni Christina von Opeltől, mert „meg kell néhány dolgot beszélnünk”. A gutaütés környékezte Óvári elvtárs ekkor nyúlt végső fegyveréhez, belengette a pártfegyelmit. A Kapitányból hát Rekord lett, de a piros tető stimmelt.

Pénteken (20-án) nyilván azért veszi elő a Sony Movie Channel este kilenckor a Blöfföt, mert mostanság hasít a sorozatverzió, de az is lehet, hogy a veretes (veretős) mű 18. születésnapja miatt. Én azonban már nyolc óta a világ legjobb filmjét, a Támad a Mars!-ot nézem az AMC-n (vö.: nyolc óta szórakozás).

Hétfőn viszont egész délután a Cinemax 2-n lógunk, tudniillik, mi, veteránok Luis Buñuel filmjeit nézzük szakadatlan. Háromnegyed négykor kezdünk a Tristanával, hogy utána rögtön meg is fessen a majsztor minket, ahogy nem tudjuk elhagyni a tévészobát, igen, önök ismét kitalálták, Az öldöklő angyal következik, s végül Viridianával zárjuk a sort. Hogy ez miért van, azt legjobban az ördög tudja, mi arra tippelünk, hogy azért, mert idén 118 éves az öreg Luis, ami pont százzal több, mint a mondott Blöff életkora. Van egy olyan megfejtés is, hogy nyakunkon Cannes, s hát Az öldöklő angyal Arany Pálma-jelölésig, a Viridiana meg egész a Pálmáig vergődött, és hát csütörtökön lesz Az édes élet, mely épp a Viridiana előtti évben pálmázott be (höhö, éjjel háromkor adják, a sima Cinemaxon), de bármi lehet. Gyerünk vissza: a Tristana (1970) Buñuel másik, a későbbi Catherine Deneuve-ös filmje, s hát tulajdonképpen örök (vagy mondhatjuk előzőnek is) köreit futja benne a jelentős alkotó, amikor ráküldi a Fernando Reyben megtestesülő nagybácsit a neves, ám ezúttal valamelyest szende művésznőre. Ámde a jóval korábbi (1961-es) Viridianában is ott a nagybácsi, aki persze már akkor is Fernado Rey, s a szándékai már akkor is roppant hátsók. Abcúg tévé!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."