Mindenféle régi jelszó, ósdi mantra, otthonos búslakodás és káröröm fog folyni a csapból is, jó ideig. A választások utáni hétfő keserű ébredést hozott mindenkinek, persze nem mindegy, hogy a bánat keserű kortyai vagy a diadalünnep édes pezsgője hasogatta a fejeket, de hogy valami hasogatott, az biztos. És akkor, ha nem is egészen váratlan helyről, mégis váratlanul jött egy kis fellélegzés.
A Klubrádió Ötöse az utóbbi időben, elsősorban talán Bódy Gergő és Csákvári Géza frissebb hangjának köszönhetően egyébként is a leghallgathatóbb reggeli rádiós ajánlattá nőtte ki magát (vagy tartotta meg magát ebben a pozícióban, ízléstől függően). Pedig reggelenként nagy a tumultus, az összes kis és nagy kereskedelmi, köz- és pártszolgálati, civil-amatőr és oligarchikus-félprofi csatorna erre a pár órára koncentrálja nagyágyúit. Írtunk már az online szférába száműzött Class FM Stohl Andrással megtámogatott napindítójáról, vagy a műsorsáv királyaként illegő Sebestyén Balázs országos szintűvé duzzadó reggeli futamairól nem is egyszer, mint ahogy számos konkurenciájukról is. Csakhogy ez a reggel más volt.
Ne legyünk álszentek, egy ilyen este, jobban mondva éjjel után a Klubrádiótól joggal várhattuk volna el a teljes, koromfekete, mázsás súlyú letargiát. Ehhez képest mit hallunk? „Jó reggelt kívánok, Para-Kovács Imre vagyok. Győztünk!” – így üdvözöl a műsorvezető, és még csak nem is fátyolos a hangja. Aztán így folytatja: „Rengeteg kis szőrös állattal készültem, bár önök biztosan azt akarják, hogy a választásokról mondjak valamit, nem mintha sok mindent lehetne, de jó, engedek kicsit a nyomásnak.” Ebben a pillanatban hisszük azt, hogy mégiscsak arról lesz szó, amire számítottunk. Persze, a Para-Kovácstól elvárható veteránpunkos stílben, de a politika fogja szőröstül-bőröstül elnyelni a reggelünket. Ám egy rövid, de velős helyzetértékelés után (a legnagyobb győztes Botka László, a Fidesz veszített, mert csak 49 százalékot ért el, a kamupártok viszont – és velük együtt a Munkáspárt is – meglehetősen jól teljesítettek), hamar visszatérünk a szőrös kisállatokhoz.
Minden hétfőn, amikor Para-Kovács vezeti fel a reggelt, a kisállatos híreké a terep. A legátlagosabb hétfőkön is groteszkül hatnak a hosszan sorjázó cicás-kutyás-zsiráfos információk, de ezen a bágyadt reggelen egyenesen letaglózó a hatás. Amolyan avantgárd, dadaista értelemben letaglózó: mert hát valóban, egyfelől röhöghetünk a jelentéktelenségükön (és jelentésnélküliségükön is), másfelől meg nem mondhatjuk már, hogy ne lenne a mélyükön bizonyos szempontból éppen annyi emberi (és természetesen állati) értelem, mint a „valódi”, „komoly” hírekében. Ráadásul csupa-csupa örömhír jön egymás után, az ország legkülönbözőbb sarkaiból. Nyíregyházán a kezdő nyuszitartóknak indít tanfolyamot az állatkert, Pécsre új perzsa leopárd érkezett (oké, ide befér egy migránsos poén is), Jászberénybe – szó szerinti idézet – „tevecsikót hozott a húsvéti nyúl”, Debrecenben tovább tart nyitva az állatkert, Veszprémben a gyűrűsfarkú makikkal van valami, Pesten pedig meglett a neve a gorillabébinek, mégpedig közönségszavazással: Indigó. És a kedvencünk, Győr: újraindult a tengerimalac-vonat, „kérem, vigyázzanak a vágányok mellett!”. „Hát hogy lehet szomorkodni egy ilyen reggelen, emberek, amikor elindul a tengerimalac-vonat?” – kérdi a műsorvezető extatikus hangon. És tényleg, hogy?
A folytatásban az állatkák a háttérbe kerülnek ugyan, de szkeptikus hétfő lévén egy elég jó hangulatú párbeszéd alakul ki Para-Kovács és vendége, Györgyey János biológus között a génszerkesztésről. Ahhoz túl összetett ez a kérdés, hogy most elismételjük, mi a különbség a génmódosítás és a génszerkesztés között, és ez utóbbinak milyen távlatai vannak, legyen elég, hogy szó esett többek között az iróniátlanra klónozott Para-Kovácstól kezdve a nem gyilkos gyilkos galócán át az Amerikában hadrendbe állított nem barnuló csiperkéig sok mindenről. Csupa komoly dologról a lehető leglazábban. Persze el tudjuk fogadni, ha valaki ingerküszöbtől függően a hülyéskedésnek ezt a sűrűségét nem viseli jól. Általában. Ezen a reggelen azonban biztosak vagyunk benne, hogy mindenkinek éppen erre volt szüksége.
Klubrádió, április 9.
