Rádió

Rosszkedvünk vidám reggele

Ötös – Para-Kovács Imrével

Interaktív

Arról, hogy mi történt 2018. április 8-án, még nagyon sokat fogunk hallani, ez egészen biztos. Sőt, azt is nagyjából be lehet lőni, hogy miket fogunk hallani innen és onnan, és ha igazán szerencsétlenek vagyunk – amire, valljuk be, meglehetősen nagy az esély –, akkor ebben az összes hangban egyetlen új sem lesz.

Mindenféle régi jelszó, ósdi mantra, otthonos búslakodás és káröröm fog folyni a csapból is, jó ideig. A választások utáni hétfő keserű ébredést hozott mindenkinek, persze nem mindegy, hogy a bánat keserű kortyai vagy a diadalünnep édes pezsgője hasogatta a fejeket, de hogy valami hasogatott, az biztos. És akkor, ha nem is egészen váratlan helyről, mégis váratlanul jött egy kis fellélegzés.

A Klubrádió Ötöse az utóbbi időben, elsősorban talán Bódy Gergő és Csákvári Géza frissebb hangjának köszönhetően egyébként is a leghallgathatóbb reggeli rádiós ajánlattá nőtte ki magát (vagy tartotta meg magát ebben a pozícióban, ízléstől függően). Pedig reggelenként nagy a tumultus, az összes kis és nagy kereskedelmi, köz- és pártszolgálati, civil-amatőr és oligarchikus-félprofi csatorna erre a pár órára koncentrálja nagyágyúit. Írtunk már az online szférába száműzött Class FM Stohl Andrással megtámogatott napindítójáról, vagy a műsorsáv királyaként illegő Sebestyén Balázs országos szintűvé duzzadó reggeli futamairól nem is egyszer, mint ahogy számos konkurenciájukról is. Csakhogy ez a reggel más volt.

Ne legyünk álszentek, egy ilyen este, jobban mondva éjjel után a Klubrádiótól joggal várhattuk volna el a teljes, koromfekete, mázsás súlyú letargiát. Ehhez képest mit hallunk? „Jó reggelt kívánok, Para-Kovács Imre vagyok. Győztünk!” – így üdvözöl a műsorvezető, és még csak nem is fátyolos a hangja. Aztán így folytatja: „Rengeteg kis szőrös állattal készültem, bár önök biztosan azt akarják, hogy a választásokról mondjak valamit, nem mintha sok mindent lehetne, de jó, engedek kicsit a nyomásnak.” Ebben a pillanatban hisszük azt, hogy mégiscsak arról lesz szó, amire számítottunk. Persze, a Para-Kovácstól elvárható veteránpunkos stílben, de a politika fogja szőröstül-bőröstül elnyelni a reggelünket. Ám egy rövid, de velős helyzetértékelés után (a legnagyobb győztes Botka László, a Fidesz veszített, mert csak 49 százalékot ért el, a kamupártok viszont – és velük együtt a Munkáspárt is – meglehetősen jól teljesítettek), hamar visszatérünk a szőrös kisállatokhoz.

Minden hétfőn, amikor Para-Kovács vezeti fel a reggelt, a kisállatos híreké a terep. A legátlagosabb hétfőkön is groteszkül hatnak a hosszan sorjázó cicás-kutyás-zsiráfos információk, de ezen a bágyadt reggelen egyenesen letaglózó a hatás. Amolyan avantgárd, dadaista értelemben letaglózó: mert hát valóban, egyfelől röhöghetünk a jelentéktelenségükön (és jelentésnélküliségükön is), másfelől meg nem mondhatjuk már, hogy ne lenne a mélyükön bizonyos szempontból éppen annyi emberi (és természetesen állati) értelem, mint a „valódi”, „komoly” hírekében. Ráadásul csupa-csupa örömhír jön egymás után, az ország legkülönbözőbb sarkaiból. Nyíregyházán a kezdő nyuszitartóknak indít tanfolyamot az állatkert, Pécsre új perzsa leopárd érkezett (oké, ide befér egy migránsos poén is), Jászberénybe – szó szerinti idézet – „tevecsikót hozott a húsvéti nyúl”, Debrecenben tovább tart nyitva az állatkert, Veszprémben a gyűrűsfarkú makikkal van valami, Pesten pedig meglett a neve a gorillabébinek, mégpedig közönségszavazással: Indigó. És a kedvencünk, Győr: újraindult a tengerimalac-vonat, „kérem, vigyázzanak a vágányok mellett!”. „Hát hogy lehet szomorkodni egy ilyen reggelen, emberek, amikor elindul a tengerimalac-vonat?” – kérdi a műsorvezető extatikus hangon. És tényleg, hogy?

A folytatásban az állatkák a háttérbe kerülnek ugyan, de szkeptikus hétfő lévén egy elég jó hangulatú párbeszéd alakul ki Para-Kovács és vendége, Györgyey János biológus között a génszerkesztésről. Ahhoz túl összetett ez a kérdés, hogy most elismételjük, mi a különbség a génmódosítás és a génszerkesztés között, és ez utóbbinak milyen távlatai vannak, legyen elég, hogy szó esett többek között az iróniátlanra klónozott Para-Kovácstól kezdve a nem gyilkos gyilkos galócán át az Amerikában hadrendbe állított nem barnuló csiperkéig sok mindenről. Csupa komoly dologról a lehető leglazábban. Persze el tudjuk fogadni, ha valaki ingerküszöbtől függően a hülyéskedésnek ezt a sűrűségét nem viseli jól. Általában. Ezen a reggelen azonban biztosak vagyunk benne, hogy mindenkinek éppen erre volt szüksége.

Klubrádió, április 9.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.