Egy hét kultúra 2022/11.

  • Narancs
  • 2022. március 16.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

BÉCS Az Albertina Modern tavaszi nagy dobása, hogy retrospektív tárlaton mutatja be Aj Vej-vej négy évtizednyi pályáját és művészetét. Az Ai Weiwei. In Search of Humanity címen, március 16-án megnyitott kiállításon láthatjuk a művész legfontosabb műveit: readymade-jeit, falfestményeit, szobrait, installációit, fényképeit és filmjeit is. Mindemellett (a lapunk megjelenésekor már múltbéli) nyitónapon különleges akcióval is megörvendeztette Aj Vej-vej a közönséget: átvette a múzeum hivatalos Instagram-fiókjának szerkesztését. A kiállítás részeként megvalósult Insta-projektről a művész előzetesen azt nyilatkozta: „Az internet végső soron ellenőrizhetetlen. És ha az internet ellenőrizhetetlen, a szabadság győzni fog. Ennyire egyszerű.” Nem ez lesz azonban az egyetlen, szeptember 4-ig tartó kiállítás ideje alatt megvalósuló akció, ugyanis Aj Vej-vej a tárlat ideje alatt is folytatja a sajtószabadságot védelmező #RunForOurRights kampányát, május 13-án pedig flashmobot szervez a múzeum Karlsplatzon lévő épülete elé.

 

SIKER Március 13-án a londoni Royal Albert Hallban megtartották a brit filmakadémia, a BAFTA idei díjkiosztóját. A legtöbb elismerést a Dűne című sci-fi söpörte be, Frank Herbert 1965-ös kultregényének adaptációja 11 jelölésből 5-öt váltott díjra. A legjobb hang, a legjobb különleges látványeffektusok, a legjobb eredeti filmzene és a legjobb fényképezés díja mellett a film a legjobb produkciós tervezésnek járó trófeát is bezsebelte. Így magyar alkotó is került a díjazottak közé, méghozzá Sipos Zsuzsanna díszletberendező személyében, aki Patrice Vermette látványtervezővel közösen vehette át az elismerést. A legjobb filmnek A kutya karmai közt című westernt választották, rendezője, Jane Campion pedig szintén megkapta a legjobbnak járó elismerést. A férfi főszereplők kategóriájában Will Smith-t (King Richard), a női főszereplőkében Joanna Scanlant (After Love) díjazták. Magyar siker született a New York Film Awards éves gáláján is, amelyen a Most van most című magyar vígjátékban való alakításáért az év legjobb filmszínésznőjének járó díjat Tompos Kátya vehette át.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.