Egy hét kultúra 2022/25.

  • Narancs
  • 2022. június 22.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

SIKER Június 13. és 18. között tartották az animációs filmek műfajának egyik legfontosabb szemléjét, az Annecy International Animation Film Festivalt, ráadásul az eseményen magyar siker is született. A rövidfilmes kategória fődíját ugyanis Turai Balázs Amok című filmje nyerte el. A 14 perces mű középpontjában egy Clyde nevű férfi áll, aki egy autóbalesetben elveszti frissen megkért menyasszonyát és korábbi önmagát, ezután pedig kénytelen megküzdeni saját belső démonaival. A kisfilmnek nem ez az első elismerése, korábban a 2019-es Friss Hús pitchfórumának győztese lett, és több fejlesztési pályázaton is jól szerepelt. Végül azonban Magyarországon nem kapott gyártási támogatást, elkészítését a román állami filmintézet, a Centrul Naţional al Cinematografiei támogatta. Az annecy-i díj önmaga értékén túl azért különösen fontos, mert ezzel Turai kisfilmje automatikusan megkapta az Oscar-jelölést. A fesztivál egész estés filmek között kiosztott díját pedig az Amandine Fredon és Benjamin Massoubre rendezte Le Petit Nicolas című adaptáció nyerte el, amelyet Cannes-ban mutattak be.

 

VISSZÁRU Egészen különleges tematika mentén nyílt meg Olaszország új múzeuma, a Museo dell’Arte Salvata. A római intézmény a külföldre csempészett, majd sikeresen visszaszerzett műalkotások kiállítóhelyeként jött létre, a Museo Nazionale Romano részeként. A Diocletianus római császár egykori fürdőkomplexumának előcsarnokában kialakított térben a tervek szerint néhány havonta cserélik majd a tárgyakat, hogy folyamatosan bemutathassák a közönségnek a visszaszerzett régészeti leleteket és művészeti alkotásokat. A múzeumot egyfajta átmeneti kiállítóhelyként képzelték el, a művek a bemutatás után visszakerülnek abba a gyűjteménybe, amelybe eredetileg tartoztak. A most futó, október 15-ig tartó első kiállításon 100 olyan műtárgyat mutatnak be, amely az Egyesült Államokból tavaly decemberben visszaszerzett 260 darabos leletegyüttes részét képezi. Az i. e. 7–8. századból származó etruszk szobrokat és festett cserépedényeket illegális ásatásokon tárták fel, majd csempészáruként szóródtak szét külföldön, múzeumokba, magángyűjteményekbe, aukciós házakba kerülve. A kiállítás után a közép-olaszországi Etruriába kerülnek majd vissza, az előkerülésük feltételezett térségéhez tartozó múzeumok valamelyikébe.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.