Szüret 2022/25.

  • Narancs
  • 2022. június 22.

Interaktív

Mókás és dühítő gyűjtemény a heti sajtóból. Többnyire az utóbbi. 

Azt, hogy Budapest csatlakozna az energiatakarékossági sprintnek nevezett „brüsszeli kezdeményezéshez”, Németh Szilárd úgy kommentálta: ez egy „fedőakció” (…), hogy ne lehessen rezsicsökkentést bevezetni, és jól ki lehessen „zsebelni” az embereket.

A Fidesz honlapjáról

 

– És közben itt van Petőfi bicentenáriuma és Petőfi körtefája.

– Az, hogy tizenhárom olyan helyszínen ültetik el, amit Trianon kettévágott, a Tizenhárom almafa című Wass Albert-műre utal?

– Igen. De viszek Békásmegyer-Ófaluba, Kékcsére, Seregélyesre, Heténybe, Lakitelekre…

– Mit visz? Facsemetét?

– Egy facsemetét, egy legendát meg néhány verset. (…)

– Hogyan került Lévai Anikó kertjébe is egy ilyen fa?

– Arra gondoltam, hogy olyan helyekre viszem el, ahol értékelni tudják, és tudtam, hogy Lévai Anikónak van egy kertje. De ez szólt annak is, hogy az a kor, amiben most élünk, egy élhető, tiszteletre méltó kor, nagyon sok régi új érték látszik a helyére kerülni, és ebben Orbán Viktor miniszterelnöknek személyes szerepe van. Az ő kertjük megérdemel egy ilyen fát.

Szarvas József az Indexnek

 

Csák János (…) úgy vélekedett, hogy a magyar kultúra két fundamentumon, az imago dei fogalmán, azaz az ember Isten képére való teremtettségének hitén és a magyar sors tanulságain nyugszik. Az imago dei az az abszolút, maradandó és állandó tényező, amelyet meg kell őrizni a történelem viharaiban, amikor változó divatok és téveszmék tombolnak – tette hozzá, kiemelve: ha az imago dei-t feladjuk, minden emberit feladunk.

MTI

 

– 2014-ben beszéltem a miniszterelnökkel életemben először. Eddig is volt lehetőség arra, hogy ha kritikus észrevételem van, akkor azt megfogalmazzam.

– Mi volt a legutolsó kritikája?

– Ezek természete éppen az, hogy egymás között szoktuk megbeszélni. Ezt így tettem az elmúlt nyolc évben, és ezt helyesnek tartom a jövőre nézve is.

A Telex.hu interjúja Novák Katalinnal

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.