Egy hét kultúra 2024/29.

  • Narancs
  • 2024. július 17.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

TEMPLOMTŰZ Tűz ütött ki július 11-én a roueni székesegyház felújítás alatt álló huszártornyában. A normandiai város polgármestere nem sokkal a tűz kitörése után feltöltött egy képet az X közösségi oldalra, amelyen jól láthatóan füst szállt fel a torony köré épített állványzatból. A helyi katasztrófavédelem vezetője később elmondta, a tűz elsősorban a munkálatokhoz használt műanyagot érintette, helyi híradások szerint a székesegyházat nem érte komoly károsodás. A tűzoltósághoz délben érkezett riasztás, kora délutánra pedig sikerült is megállítani a tűz terjedését. A 12. században épült gótikus katedrális Rouen legismertebb műemléke, Claude Monet francia impresszionista festőművész több képén is megörökítette. A 16. század elején a templomot megmagasították, 1544-ben egy fából és ólomból készült huszártornyot építettek rá, ám azt 1822-ben villámcsapás érte, ezért egy 151 méter magas, öntöttvasból készült új huszártoronnyal helyettesítették, amivel Franciaország legmagasabb templomtornya lett, rövid ideig pedig a világ legmagasabb épülete is volt.

 

ÍTÉLET Az orosz katonai bíróság július 8-án hat év börtönre ítélte Szvetlana Petrijcsuk drámaírót és Jevgenyija Berkovics színházrendezőt Finyiszt, a fénylő sólyom című darabjuk miatt, amely a vád szerint „romantikus színben tüntette fel a terrorizmust”. A két színházi alkotót még tavaly májusban tartóztatták le a 2020-ban bemutatott előadás miatt, amely olyan orosz nőkről szól, akik szíriai dzsihadistákhoz mentek feleségül. A Human Rights Watch európai és közép-ázsiai igazgatóhelyettese az ítélethirdetés után az X-en azt írta, a két nőt „teljesen abszurd vádak alapján ítélték el egy tisztességtelen eljárás során, amely nyilvánvaló megtorlás Berkovics ellen, amiért felszólalt Oroszország ukrajnai háborúja ellen”. A Könyves Magazin cikke szerint Berkovics 2022-ben több olyan verset is írt, amelyek az ukrajnai orosz inváziót kritizálták, a költemények megjelenéséig pedig semmilyen retorziót nem vont maga után, hogy a vád alapját jelentő drámából már 2019-ben felolvasást rendeztek. A darabot ráadásul 2022-ben kétszeresen is díjazták az oroszországi Arany Maszk színházi fesztiválon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.