Egy hét kultúra 2024/31.

  • Narancs
  • 2024. július 31.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

PIGMENTEK Az amszterdami egyetem kémikusai a Rijksmuseum kutatóival közösen fejtették meg, hogy milyen technikát használt Rembrandt az Éjjeli őrjárat című festmény jellegzetes aranyszíneihez. A kutatócsoport spektroszkópiai vizsgálatok során azonosította a pararealgár (sárga) és a félamorf pararealgár (narancssárga) pigmenteket az 1642-es műalkotáson. A Heritage Science folyóiratban publikált tanulmány szerint a németalföldi mester szándékosan keverte össze más pigmentekkel ezeket a különleges arzén-szulfidokat, hogy így kölcsönözzön aranyszínű ragyogást a kép bizonyos részleteinek. Rembrandt ezt az eljárást alkalmazta például Willem van Rytenburch hadnagy – a kép egyik központi alakja – aranyozott hímzéssel díszített ruhájának megfestéséhez is. Az arzén-szulfid pigmentek használatára történelmi források is utalnak, a modern kutatások tanúsága szerint pedig a 17. századi Amszterdamban sokkal elterjedtebb volt ezen anyagok használata a festőművészek körében, mint azt korábban gondolták.

SZTRÁJK A vezető játékfejlesztő cégekkel folytatott sikertelen tárgyalásokat követően július 25-én a sztrájk mellett döntött a mintegy 2500 videójáték-szinkronszínészt képviselő hollywoodi színészcéh (SAG-AFTRA). Az érintettek attól tartanak, hogy az olyan nagy cégek, mint az Activision, Warner Bros. vagy Walt Disney a jövőben generatív mesterséges intelligencia segítségével, méltányos ellenszolgáltatás nélkül reprodukálják majd a színészek hangját vagy fizikai megjelenését a videójáték-karakterek animálása során. A fejlesztőcégek álláspontja szerint elég engedményt tettek a tárgyalások során, a szakszervezet szerint azonban bár valóban sok kérdésben megállapodás született, a munkáltatók nem adtak egyértelmű biztosítékokat arra vonatkozóan, hogy a mesterséges intelligencia használata mellett is maradéktalanul megvédik az előadó-művészeti jogokat. A SAG-AFTRA által tavaly szervezett színészsztrájk összesen 118 napos leállást okozott az amerikai filmiparban.

JAZZPIKNIK Augusztus 1. és 3. között rendezik meg a 12. Paloznaki Jazzpikniket. A háromnapos fesztivált két díva – Izo FitzRoy és a karcos hangú Anastacia – nyitja meg. Izo FitzRoy, a londoni énekes-dalszerző-zongorista tavaly Veszprémben adta első magyarországi koncertjét, blues-soul-gospel alapú dallamai ezúttal pedig a Balaton menti „jazzfaluban” csendülnek fel. A pénteki napon mások mellett fellép a magyar elektronikus zenei duó, a Belau (képünkön), míg a kilencvenes évek acid jazz műfajának úttörője, a The Brand New Heavies 2019-es paloznaki koncertje után tér vissza a Jazzpiknikre. A záróesten az MF Robots utánozhatatlan hangjaival ér véget a program. A zenekar a soul, az R&B, a funk és a popzene stílusait ötvözi energikus, új hangzású zenévé. A formáció egyik tagja Jan Kincaid, aki alapítója volt az imént említett The Brand New Heaviesnek. Hozzá csatlakozott Dawn Joseph énekesnő, őt pedig Rod Stewart, Phil Collins vagy éppen Michael Bublé vokalistájaként ismerhette meg a nagyközönség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.