TÉSZTA Matematikailag is kidolgozott modell segítségével tárta fel négy kutató, hogy fizikai-kémiai szempontból mi történik a tésztával, miközben megfőzzük (cikkük a Physics in Fluid folyóiratban jelent meg). A kutatás során igyekeztek tisztázni, hogyan alakulnak át a nyers tésztában található keményítőszemcsék, miközben a tészta mikrokapillárisain keresztül folyamatosan (forró) vizet szív fel magába, és persze azt is, hogyan befolyásolja a tészta keménységét, szilárdságát, illetve adhezivitását (a szálak összetapadását) a főzési idő, a hőmérséklet és a főzővízhez adagolt (a tészta eredeti szerkezetének átalakításában kulcsszerepet játszó) konyhasó. A titok nyitja a tészta magas nedvszívó képessége (higroszkópossága), amelynek révén képes a kapillárisain keresztül vizet felszívni, ami nem csupán átalakítja a belső szerkezetét, ehetővé teszi a hidrolizált keményítőgranulátumokat. Közben megnő a tészta térfogata, és kívülről befelé haladva meg is puhul – ideális esetben csak a sajátos fizikai-kémiai jellemzőkkel bíró al dente állapotig, amikor a tészta belseje még eléggé kemény marad ahhoz, hogy zamatos és kissé rugalmasan roppanós maradjon.
MIKROBA Változatos mikrobiális életformák léteztek a Földön már 3,75 milliárd évvel ezelőtt is – állítják kutatók egy még 2017-ben megtalált, mikroszkopikus szálakat rejtő kőzet alapos elemzése nyomán (eredményeikről a Science Advances számolt be). Az öt évvel ezelőtt Kanadában (Észak-Québecben, az ősi kőzeteket rejtő Nuvvuagittuq formációban) talált, 3,75–4,28 milliárd éves kőzetmintában olyan mikroszkopikus szálakat és csövecskéket találtak, amelyek valószínűleg vaskedvelő baktériumok aktivitása nyomán keletkeztek. Ugyanakkor számos kutató nem volt meggyőződve arról, hogy a rendkívül ősi (az eddig bizonyítottan legrégibb életformák 300 millió évvel idősebb) alakzatok tényleg biológiai eredetűek. A Nuvvuagittuq-kőzetekben most kiterjedtebb és komplexebb alakzatokat (például egy párhuzamos ágak alkotta 1 centiméteres fürtszerű képződményt), továbbá kissé torzult kör és ellipszoid alakú formákat is felfedeztek. A kutatók megállapításai szerint ez utóbbiak talán véletlen kémiai reakciók nyomán is létrejöhettek, de az ágszerű képződmények szinte biztosan biológiai eredetűek. Ráadásul ezek vas(II)-oxid lerakódásokat is tartalmaznak, ami emlékeztet a manapság hidrotermális környezetben élő, vaskedvelő baktériumok által kiválasztott ásványi anyagok szerkezetére és összetételére.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
