HADRON Többévnyi szüneteltetés után újra működik a Nagy Hadronütköztető (LHC), és a berendezés rögtön rekordot állított fel: április 22-én indították újra, aznap a protonsugarai még csak 450 milliárd elektronvolttal (eV) működtek, de energiaszintjük néhány nap alatt elérte a 6,8 teraelektronvoltot (TeV). A mostani rekord nagy előrelépés, mivel a nagyobb energia potenciálisan több nagy tömegű részecske születéséhez és bomlásához, továbbá még érdekesebb felfedezésekhez vezethet. Az ütköztetésekre és a tudományos munkák kezdetére azonban még nyárig kell várni. Az LHC-ben a fizikusok protonsugarak ütköztetésével igyekeznek próbára tenni a fizika standard modelljét. A 27 kilométeres ütköztetőgyűrűben két külön vákuumcsőben, egymással ellenkező irányban száguldanak a közel fénysebességre felgyorsított protonok, amelyeket folyékony hidrogénnel mínusz 271,3 Celsius-fokra hűtött elektromágnesek tartanak stabilan. A maximális energia az LHC megépítése és üzembe helyezése óta egyre növekszik, míg a Nagy Hadronütköztetőben végigszáguldó első protonsugár (2008. szeptember 10-én) még csak 450 gigaelektronvolton (GeV) működött, addig néhány héttel később, december 8-án már a két sugár összes energiáját tekintve 2,36 teraelektronvolttal történt az ütközés.
TŐR Mégsem puszta reprezentációt és státuszjelölést szolgáltak a bronzkorból fennmaradt díszes fémtőrök: egy kutatócsoport szerves maradványokat talált tíz megvizsgált tőrön, ami arra utalhat, hogy – intuícióinkkal megegyező módon – nagyon is funkcionális módon használták ezeket az eszközöket. A Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány szerint az i. e. 1550–1250 közé datált olaszországi bronzkori lelőhelyen (Pragatto) talált tíz darab, rézötvözetből készült tőrön a gondos kémiai analízis kollagén, csont, izmok és inak lerakódott maradványait azonosította. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a fémtőröket élő állatok leölésére, a tetemek darabolására és a húsnak a csontokról való lefejtésére használhatták. A kutatók, hogy teszteljék hipotézisüket, egy bronzkováccsal elkészíttették a bronzkori tőrök másait, és azokkal kísérleti úton, használat közben igazolták, hogy tökéletesen alkalmasak voltak húsfeldolgozásra. Az ez esetben használt módszer a későbbiekben lehetővé teszi a szerves maradványok azonosítását más régészeti fémleleteken is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
