ULTRAHANG Magas frekvenciájú, az emberi fül számára nem hallható hangot bocsátanak ki némely növények bizonyos stressz hatására: a Tel Aviv University biológus kutatói a Cell folyóiratban számoltak be meglepő eredményükről. A kutatók szerint a kibocsátott hangok jellemzők a fajra, sőt sokat elárulnak a kibocsátás körülményeiről is. Tesztjeik során paradicsom- és dohánynövényeket vizsgáltak először akusztikai kamrában, ahol növényenként két mikrofonnal rögzítették a hangokat, ezek értelmezéséhez pedig olyan gépi tanulási modelleket fejlesztettek ki, amelyekkel sikerült azonosítani a növények különböző állapotait, például dehidratációs szintjét és sérüléseit – mindezt csupán a kibocsátott hangokra alapozva. Második lépcsőben normál üvegházi körülmények között is tesztelték az általuk kifejlesztett hangértelmezési algoritmikus rendszert, közben gondosan monitorozták a tesztelt növények fiziológiai paramétereit is. A kibocsátott hangok frekvenciája ugyan jócskán túl van az ember által még hallható határon, de a kutatók szerint más élő szervezetek számára ez a hang érzékelhető – így rovarok, emlősök és esetleg más növények is foghatják ezeket a hangjelzéseket.
FOG A húsevő dinoszauruszok ajkai elrejthették a fogaikat – erre a következtetésre jutott a theropoda őshüllők fosszíliáinak tanulmányozása során egy kutatócsoport, amely a Science-ben publikálta felfedezését. A theropoda dinoszauruszokat, például a legendás T. rexet hosszú időn át ábrázolták úgy, hogy kilátszottak a fogak – mindez a dinoszauruszok és a ma élő krokodilfélék közötti, a fogak és az állkapocs méretarányaiban is megmutatkozó közeli rokonságból következő (vélt) hasonlóságon alapult. Thomas Cullen és zömmel kanadai kutatókból álló csapata megkísérelte rekonstruálni a theropodák állkapcsát fosszilizálódott lágyszövet-maradványok tanulmányozása során, eközben még élő, illetve kihalt hüllők esetében is összehasonlították a koponyahosszúság és a csontméret közötti arányokat. Ennek nyomán következtettek arra, hogy a húsevő dínóknak az elmúlt évszázad során elterjedt ábrázolása alighanem téves lehet: a theropoda őshüllők valószínűleg jobban hasonlítottak a fogaikat elrejtő komodói sárkányokra, mint a krokodilfélékre.
GYŰRŰ A Szaturnusz gyűrűi valószínűleg fűthetik az óriásbolygó felső légkörét – leginkább olyan módon, hogy apró jeges részecskék hullanak ki a gyűrűkből és belezuhannak a szaturnuszi légkörbe, amelynek felső rétegeit a súrlódás felmelegíti. A Planetary Science Journalben megjelent kutatási beszámolóból kiderült, hogy a tudósok számos űrmisszió és űrtávcső által gyűjtött adatokat vetettek egybe. A legárulkodóbb a Szaturnusz légkörének a NASA Voyager–1 űrszondája által megörökített Lyman-Alpha kidudorodása: ezt a légköri hidrogén által kibocsátott állandó és váratlan ultraibolya sugárzási többlet okozza. A kutatók szerint ezt és a felső légkör magasabb hőmérsékletét is a gyűrű darabkáinak záporozása váltja ki, utóbbit nagy valószínűséggel mikrometeoritok, a napszél nagy sebességű részecskéi, a Napból érkező (a Szaturnusz légkörében is a fotokémiai reakciókat elindító) ultraibolya sugárzás, vagy az elektromosan töltött porszemcséket elragadó elektromágneses erők okozzák.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
