Egy hét tudomány 2024/4.

  • Narancs
  • 2024. január 24.

Interaktív

Rövid hírek: mamut, üstkös, macska...

SZONDA Elérte elsődleges célját a Smart Lander for Investigating Moon (SLIM), a japán űrkutatási ügynökség, a JAXA holdra szállási missziója: miután a leszállóegység 2023. december 25-én hold körüli pályára állt, 2024. január 19-én sikeresen le is szállt, így Japán lett az ötödik ország, amely szabályozott („puha”) landolást hajtott végre a hold felszínén. Noha a landolás sikerült, a SLIM működési állapota még nem tisztázott, mivel a napelemei nem a Nap felé fordulnak, így nem is termelnek elegendő energiát. A leszállóegység ugyan belső akkumulátorral működött, ám ez a landolás napján érthető módon teljesen lemerült. A küldetés irányítói abban reménykednek, hogy a leszállóegység néhány nap múlva felébred, amikor napfény éri a napelemeket. Japán első holdfelszíni küldetésének fő célja a precíziós holdra szállás bemutatása volt. Landolása során a leszállóegység az arcfelismerő rendszerek technológiáját alkalmazva „olvasta le” a holdkrátereket, és a SELENE (Kaguya) holdjáró misszió által gyűjtött megfigyelési adatok alapján meghatározta jelenlegi helyzetét.

LÉGKÖR Vastag légkörrel rendelkezik az 55 Cancri e jelű forró szuperföld, atmoszféráját valószínűleg a bolygó magmaóceánja tartja fenn – legalábbis a James Webb űrtávcső új adatai erre engednek következtetni. Az 55 Cancri e, amely 17 óránként kerüli meg sárgás-narancssárga csillagát, már 2004-es felfedezése óta foglalkoztatja a kutatókat. A bolygóról a csillagászok először úgy vélték, hogy gyémántból áll, majd később, új adatok birtokában már úgy gondolták, hogy inkább lávafolyamoktól izzik a felszíne, és ezt a magmaóceánt csupán egy „leheletnyi” elpárolgott kőzet burkolja be. A bolygó tömegéről és sugaráról végzett megfigyelések arra utaltak: kizárt, hogy vastag gázburok alakuljon ki az éjszakai és nappali oldala közötti, a Spitzer űrtávcső által feltárt szélsőséges hőmérséklet-különbség miatt. A James Webb új adatai kétségessé teszik a korábbi elméleteket, és lehetséges bizonyítékot szolgáltatnak a vastag atmoszféra létezésére.

MACSKA A közepes méretű macskafélék egy új nemzetségét és faját azonosították Spanyol­országban a Museo Nacional de Ciencias Naturales paleontológusai, akik a felfedezésről a Journal of Vertebrate Paleontologyben számoltak be. E macskafaj, a Magerifelis peignei, a mai Spanyolország területén élt a középső miocén korszakban, mintegy 15,5 millió évvel ezelőtt. A Felinae-be, azaz a kis macskák alcsaládjához tartozott, amelyek ugyan képesek voltak dorombolni, de nyelvcsontjuk kialakítása miatt nem tudtak erős hangot kiadni. Az M. peignei megkövült maradványait 2007-ben találták meg a Príncipe Pío-2 lelőhelyen, Mad­rid határában. A minta nagyon jól megőrződött, látható a teljes alsó áll­kapocs, valamint a metszőfogak kivételével az összes fog.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Legendák egymás közt

  • - turcsányi -

Az alapító atyák Franciaországban viselt dolgainak meglehetős keletje van vásznon és képernyőn. Gondoljunk csak a John Adams pályáját feldolgozó HBO-sorozatra, vagy éppenséggel a magáért beszélő Jefferson Párizsban című moziműre, a derék Nick Nolte játékával (és James Ivory rendezésében).