Tévé

Egy szellemi fröccsöntő adrenalinszintje

Életművész

  • Solymosi Bálint
  • 2013.05.11 14:04

Interaktív

Katasztrófa követ katasztrófát ebben az isteni figyelmet kiérdemlő országban, nekünk meg csak hülyeségek jutnak eszünkbe, hogy például a köztévé az árvíz hivatalos médiatámogatója. De nem az, csak hülyéskedünk, a kormány támogatja azt, hogy az árvízről a közmédia kiemelkedő jelentőséggel számoljon be, míg levonul.

Az m1 megépítette Noé bárkáját, ahová most kiválasztott stábtagok szállásolhatták be magukat. Van a forgatócsoportnak éppen elég gondja, hiszen megrögzött optimistaként a szerkesztők, operatőrök a tavasz totál nyerő menetével kalkuláltak, az évszak beindul, zöldell a fű, rügyeznek a fák.

Nagy Ervin is egyre inkább élni látszik, gondolhatták, amikor kitalálták, hogy az m1 friss életérzés-műsora akciókban dúskáló lesz és afféle "road-movie", miközben a nézők olyan szellemi kalandokban részesülhetnek, amelytől fölszáguld akárki adrenalinszintje.

Vannak ezek az akciófilmek, amelyek azzal kezdődnek, hogy bekopognak egy nyűgös, általában másnapos, leszakadt archoz, és felkérik erre vagy arra, ám ilyenkor azonnal bezavar a 007-es zenéje; aha, szóval nem egy leszakadt csákó, hanem Bond, azaz Nagy Ervin fogja megmutatni nekünk az életet, annak is a fényesebb, játékosabb felét, ám ahogy ígérik, formát bontva. Lássuk, mit kapunk!

Rövid vágóképeket arról, melyek egy életművész terepei, sportjai; ilyen a Széchenyi fürdő és a sakk, a kaszinó és az ejtőernyőzés többek közt. De most irány Keszthely és egy ralipálya! Életkalauzunk mitfahrer szeretne lenni, ki is próbálja, milyen az, na, itt kell elhánynia magát. Majd egy hintómúzeum, miután megismerkedtünk a híres lipicai lovakkal, a Festeticsekkel és az egyik régi, most romokban lévő kastélyukkal. Aztán elmegyünk a csillagászok közé is, jó volna valami érdekeset látni az éjszakai égbolton, a távcsövet elmozgatják, és nézzük a Holdat. Végül az Akadémiai Könyvtár kutatóterme következik, azon túl pedig maga a páncélszoba, ahol Nagy Ervin fehér kesztyűt húzva megérintheti Arany János levelezését és az általa javított Az ember tragédiájának kéziratát. "Most az összes színész irigyelhet engem Magyarországon" - mondja. Mi ebben nem vagyunk biztosak.

Ez a produkció valóban olyanynyira formabontó, hogy azt kell gondolnunk, valamiféle identitászavar támadt; nem is látszik tévéprodukciónak, nem is akar az lenni. Nincs szereplő, így aztán nem lehet története sem. Viszont áltörténet, át- és felvezető jelenetezés, szövegelés sincs, hacsak nem tekintjük annak azokat a cirógató és mindazonáltal végtelenül álmosító perceket, amikor Nagy Ervin beszél "a vallatószékben és a bársonyfotelben" benyomásairól. A rémesen unalmas események közt ezek azok a szünetek, amikor elgondoljuk: arra a grandiózus kísérletre vállalkozott a stáb, hogy törölje azokat a képeket, amiket személyesen már esetlegesen láttunk, hogy felszámolja azokat az információkat, melyeket megtudtunk a filmben látott témákról. Nem azért, hogy frissítse őket, hanem ne legyenek! Az abszolút törlőprogram. Megpróbálja ezt fájdalom- és izgalommentesen, és úgy is van, az adrenalinszint zuhanni kezd. Ahogy egy szellemi fröccsöntőé, miután elképzelte, hogy majd gyárt valamit Nagy Ervinnel. Az m1 filmje a legamatőrebb home videókat idézi, csakhogy azok világa természetüknél fogva ezerszer ütősebb, "bájosabb".

A kivéreztetett m1 élni akarása példaértékű, életereje és az ebből világosan következő életkedve egyszerűen lenyűgöző. Tanulsággal szolgálhat a szintúgy kivéreztetett "nép" számára, amely nem túl magasan képzett és nem különösebben tájékozott, és egyáltalán nincs túl jó állapotban. De ilyenkor szokott kiderülni, hogy a magyar ember Bondnál rafináltabb és edzettebb és elegánsabb. Elsöprő bája van. De itt mindez nem derül ki. Egy életunt kisfiút próbálnak játékra bírni mindenáron, hanem azt nem érdeklik igazából az autóversenyek, a hintók, a Festeticsek és a lerobbant kastélyok, de a kihunyó csillagok se, semmi se. A tájtól meg hánynia kell.

Nem tudjuk elképzelni, menynyire nehéz a feladata, de azért amúgy önérdekből valamit csinálhatna. Legalább annyit el kéne árulnia, mint a viccben a tagnak, akiért a kocsmába szalajtották le a gyereket. Az megkínálja a törkölyből, a kölyök igen rosszul lesz, erre a férfi: "Na látod, menj, mondd meg anyádnak, nem szórakozni járok én ide!" A magyar életművész az már ilyen.

m1, április 3.

Neked ajánljuk