Folyóirat

Prizma

  • - urfi -
  • 2009. június 11.

Interaktív

Filmszakosok, akik lapot akarnak, szerkesztői tapasztalatuk nincs, költségvetés alig, a szerzők honorárium nélkül dolgoznak - az alapképlet nem túl biztató. Ehhez képest az első számával két hete jelentkező Prizma teljes fegyverzetben lép elénk az ELTE dohos folyosóiról, olyan minden szempontból profi, kész lapként, hogy a szavam elakad.

Tematikus, negyedéves filmművészeti folyóiratról van szó, amely mindig egy adott témakört/életművet vesz tüzetesen szemügyre, ugyanakkor állandó rovatszerkezete is jelentéses: a kiemelt téma és az obligát, egyelőre kissé szegényes kritikai blokk között a harmadik a "K2 - Kísérleti és rövidfilm". Az itt sorakozó, tárgyukat (Cronenberg, Cunningham, Brakhage) messzemenően komolyan vevő írások esetében talán megengedhető a hiánypótlás kétes hírű fogalmát felemlíteni.

A középpontban maga a "vérbáró", David Cronenberg. A tanulmányok mindegyike alapos munka (angol absztrakt is jár hozzájuk), bár a színvonal nem egyenletes: McLuhan és Baudrillard ráolvasása az életműre (Pálos Máté) nem érdektelen, de e lerágott csontoknál ízletesebb falat a videojátékfilmek kontextusa (Sepsi László) vagy az "antropológiai színrevitel", az "emberi mivolt állandó újrafogalmazása" Nemes Z. Máriónál, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy azzal, hogy kimondjuk: Cronenberg a (széthulló) test énekese - nos, azzal még nem vagyunk sokkal előrébb. Ezzel nem is elégszenek meg sem az értekezők, sem a szerkesztők, akik a Karambol forgatókönyvéből és a Ballard-regényből is közölnek részletet, de a legjobb persze a Cronenberg Cronenbergről ("imádom a szexet, de leginkább nemi betegségek formájában" és így tovább). A kritikák között Mark Browning monográfiájáról kapunk korrekt ismertetést, de fõhősünk A pankrátorról szóló, lehangolóan áradozó recenzióban is előkerül - amerre lépünk, Cronenberg terem. Ki van ez találva, ahogy a tördelésről és a képekről is van gondolva valami. Látványos, szép antré.

122 oldal, 690 forint

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.