Rádió

Fotelbajnokok

E-sport a Klubrádióban

Interaktív

„A csapatból csak egy Vladimir volt életben, mindhárom inhibitor romokban, és a szuper minionok csak úgy özönlöttek a bázisra. Irelia talán befejezhette volna a meccset, de őt Vladimir letakarította, a minionok pedig voltak olyan kedvesek, hogy inkább a hősöket támadták a Nexus helyett.”

Semmi gond, ha ebből egy kukkot sem értünk, egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tartozunk az Y vagy még inkább a Z generáció digitálisan naprakész táborába. Ez ugyanis egy sportközvetítés részlete (szakkomentátor: Aioween), amit világszerte több millióan láttak már, de Magyarországon is százezer fölé kúszott a nézettsége – nem, nem YouTube-on (azt az öregek nézik), hanem twitch-en. A sportág neve League of Legends, van neki magyar bajnoksága is, immár 3,5 milliárdos díjazással, kedden és szerdán esténként élő twitch-közvetítéssel és olyan szponzorokkal, mint a K&H Bank, a Telekom vagy épp a Riska tej.

Talán nem nagy kockázat kijelenteni, hogy ha valami, akkor az e-sportot követők köre és a rádióhallgatók tábora nincs nagy átfedésben egymással. Sőt, ha a mai magyarországi műsorpolitikát figyeljük, könnyen olyan érzésünk lehet, hogy a rádiócsatornák teljesen lemondtak a fiatalokról. Amikor az állami rádió újítása az, hogy visszahozza a Jó ebédhez szól a nótát, a hétvégi kívánságműsort vagy a Vízállásjelentést, nehezen gondolhatjuk, hogy az ifjúságot célozták be a közszolgálat ideológusai.

Ha a betelefonálós műsorokat vesszük alapul, úgy tűnik, a Klubrádió hallgatótáborát sem a hamvas ifjúság soraiban kell keresnünk. Az X generáció egy része talán még jelen van (autóban, itt-ott), de a hallgatók jó része inkább tűnik baby-boomernek (azaz magyarul Ratkó-gyereknek), és nem ritka még ma sem, hogy a háborús generáció tagjai ragadnak vonalas telefont egy-egy Bolgár György-műsor alkalmával. Ha egyáltalán van egy csatornának olyan műsora, ami ennél lejjebb céloz, önmagában dicsérendő – hogy a célzás után be is talál, az már más kérdés. Az Y – Galavits Patrik generációs műsora minden­esetre hétről hétre kísérletet tesz arra, hogy a szerda délutánokon valamit megvillantson a rádiók számára általában elérhetetlen korosztályok közérzetéből.

„Kinyílt számukra a világ: az okostelefonok, az internet, a tabletek, közösségi oldalak már a mindennapi életük részei. Ennyit tudunk róluk... de, mit gondolnak magukról?” – szól a műsor leírása. A benne megfogalmazott kérdés pedig azt sugallja, hogy itt nem annyira erről a generációról beszélgetnek (mondjuk, szakértő pszichológusok és nevelési tanács­adók), hanem maguk az Y-osok veszik kezükbe a mikrofont.

Ebben a szellemben szólt a legutóbbi adás az elektronikus sportok egyre komolyabban vett jelenségéről három e-sport-közeli vendéggel, Bíró Balázzsal (az e-sport szövetség elnöke), Varga Rolanddal (az e-sport akadémia alapítója) és a szűkszavú Mikó Lóránt e-sportolóval. Bíró kis bevezetőt is tartott az idősebb hallgatók kedvéért: e-sportnak tulajdonképpen a videojátékok bajnokságát nevezzük, aminek a gyökerei a számítástechnika hőskorába nyúlnak vissza, már a ’60-as években versenyeztek bizonyos amerikai elit egyetemek diákjai – igaz, akkor még csak egy pálcikával pattogtattak egy pöttyöt, de az is nagy szám volt. Ma több milliárd dolláros üzletágról van szó, ami egyre inkább rendes sportszakágnak tűnik, a Távol-Keleten egy-egy verseny már stadionokat tölt meg, de tavaly nálunk is volt már rendezvény kétmilliárdos állami támogatással meg Deutsch Tamás miniszterelnöki biztossal. Sőt, már a nagy sportklubok is elindították a saját e-szakosztályukat, a Fradi, az Újpest, az MTK és mások igyekeznek nem lemaradni.

Úgy tűnik, hogy ez az a felület, amelyen az idősebbek és a fiatalabbak egymás megértésének minimális esélyével tudnak síkra szállni. Azt viszont, hogy mit jelent a verseny, mit jelent győzni, mivel jár a népszerűség, és ez miért jó a szponzoroknak és a versenyzőknek, mindkét oldal jól érti. Megállíthatatlannak tűnik tehát az e-sportok térnyerése. A műsor végén Galavits még hozzáteszi, hogy „az árnyoldalakról nem volt időnk beszélni”. És valóban nem, úgyhogy kíváncsian várhatjuk a folytatást.

Y – Galavits Patrik generációs műsora, Klubrádió, február 21.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."