Rádió

Fotelbajnokok

E-sport a Klubrádióban

Interaktív

„A csapatból csak egy Vladimir volt életben, mindhárom inhibitor romokban, és a szuper minionok csak úgy özönlöttek a bázisra. Irelia talán befejezhette volna a meccset, de őt Vladimir letakarította, a minionok pedig voltak olyan kedvesek, hogy inkább a hősöket támadták a Nexus helyett.”

Semmi gond, ha ebből egy kukkot sem értünk, egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tartozunk az Y vagy még inkább a Z generáció digitálisan naprakész táborába. Ez ugyanis egy sportközvetítés részlete (szakkomentátor: Aioween), amit világszerte több millióan láttak már, de Magyarországon is százezer fölé kúszott a nézettsége – nem, nem YouTube-on (azt az öregek nézik), hanem twitch-en. A sportág neve League of Legends, van neki magyar bajnoksága is, immár 3,5 milliárdos díjazással, kedden és szerdán esténként élő twitch-közvetítéssel és olyan szponzorokkal, mint a K&H Bank, a Telekom vagy épp a Riska tej.

Talán nem nagy kockázat kijelenteni, hogy ha valami, akkor az e-sportot követők köre és a rádióhallgatók tábora nincs nagy átfedésben egymással. Sőt, ha a mai magyarországi műsorpolitikát figyeljük, könnyen olyan érzésünk lehet, hogy a rádiócsatornák teljesen lemondtak a fiatalokról. Amikor az állami rádió újítása az, hogy visszahozza a Jó ebédhez szól a nótát, a hétvégi kívánságműsort vagy a Vízállásjelentést, nehezen gondolhatjuk, hogy az ifjúságot célozták be a közszolgálat ideológusai.

Ha a betelefonálós műsorokat vesszük alapul, úgy tűnik, a Klubrádió hallgatótáborát sem a hamvas ifjúság soraiban kell keresnünk. Az X generáció egy része talán még jelen van (autóban, itt-ott), de a hallgatók jó része inkább tűnik baby-boomernek (azaz magyarul Ratkó-gyereknek), és nem ritka még ma sem, hogy a háborús generáció tagjai ragadnak vonalas telefont egy-egy Bolgár György-műsor alkalmával. Ha egyáltalán van egy csatornának olyan műsora, ami ennél lejjebb céloz, önmagában dicsérendő – hogy a célzás után be is talál, az már más kérdés. Az Y – Galavits Patrik generációs műsora minden­esetre hétről hétre kísérletet tesz arra, hogy a szerda délutánokon valamit megvillantson a rádiók számára általában elérhetetlen korosztályok közérzetéből.

„Kinyílt számukra a világ: az okostelefonok, az internet, a tabletek, közösségi oldalak már a mindennapi életük részei. Ennyit tudunk róluk... de, mit gondolnak magukról?” – szól a műsor leírása. A benne megfogalmazott kérdés pedig azt sugallja, hogy itt nem annyira erről a generációról beszélgetnek (mondjuk, szakértő pszichológusok és nevelési tanács­adók), hanem maguk az Y-osok veszik kezükbe a mikrofont.

Ebben a szellemben szólt a legutóbbi adás az elektronikus sportok egyre komolyabban vett jelenségéről három e-sport-közeli vendéggel, Bíró Balázzsal (az e-sport szövetség elnöke), Varga Rolanddal (az e-sport akadémia alapítója) és a szűkszavú Mikó Lóránt e-sportolóval. Bíró kis bevezetőt is tartott az idősebb hallgatók kedvéért: e-sportnak tulajdonképpen a videojátékok bajnokságát nevezzük, aminek a gyökerei a számítástechnika hőskorába nyúlnak vissza, már a ’60-as években versenyeztek bizonyos amerikai elit egyetemek diákjai – igaz, akkor még csak egy pálcikával pattogtattak egy pöttyöt, de az is nagy szám volt. Ma több milliárd dolláros üzletágról van szó, ami egyre inkább rendes sportszakágnak tűnik, a Távol-Keleten egy-egy verseny már stadionokat tölt meg, de tavaly nálunk is volt már rendezvény kétmilliárdos állami támogatással meg Deutsch Tamás miniszterelnöki biztossal. Sőt, már a nagy sportklubok is elindították a saját e-szakosztályukat, a Fradi, az Újpest, az MTK és mások igyekeznek nem lemaradni.

Úgy tűnik, hogy ez az a felület, amelyen az idősebbek és a fiatalabbak egymás megértésének minimális esélyével tudnak síkra szállni. Azt viszont, hogy mit jelent a verseny, mit jelent győzni, mivel jár a népszerűség, és ez miért jó a szponzoroknak és a versenyzőknek, mindkét oldal jól érti. Megállíthatatlannak tűnik tehát az e-sportok térnyerése. A műsor végén Galavits még hozzáteszi, hogy „az árnyoldalakról nem volt időnk beszélni”. És valóban nem, úgyhogy kíváncsian várhatjuk a folytatást.

Y – Galavits Patrik generációs műsora, Klubrádió, február 21.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.