Semmi gond, ha ebből egy kukkot sem értünk, egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tartozunk az Y vagy még inkább a Z generáció digitálisan naprakész táborába. Ez ugyanis egy sportközvetítés részlete (szakkomentátor: Aioween), amit világszerte több millióan láttak már, de Magyarországon is százezer fölé kúszott a nézettsége – nem, nem YouTube-on (azt az öregek nézik), hanem twitch-en. A sportág neve League of Legends, van neki magyar bajnoksága is, immár 3,5 milliárdos díjazással, kedden és szerdán esténként élő twitch-közvetítéssel és olyan szponzorokkal, mint a K&H Bank, a Telekom vagy épp a Riska tej.
Talán nem nagy kockázat kijelenteni, hogy ha valami, akkor az e-sportot követők köre és a rádióhallgatók tábora nincs nagy átfedésben egymással. Sőt, ha a mai magyarországi műsorpolitikát figyeljük, könnyen olyan érzésünk lehet, hogy a rádiócsatornák teljesen lemondtak a fiatalokról. Amikor az állami rádió újítása az, hogy visszahozza a Jó ebédhez szól a nótát, a hétvégi kívánságműsort vagy a Vízállásjelentést, nehezen gondolhatjuk, hogy az ifjúságot célozták be a közszolgálat ideológusai.
Ha a betelefonálós műsorokat vesszük alapul, úgy tűnik, a Klubrádió hallgatótáborát sem a hamvas ifjúság soraiban kell keresnünk. Az X generáció egy része talán még jelen van (autóban, itt-ott), de a hallgatók jó része inkább tűnik baby-boomernek (azaz magyarul Ratkó-gyereknek), és nem ritka még ma sem, hogy a háborús generáció tagjai ragadnak vonalas telefont egy-egy Bolgár György-műsor alkalmával. Ha egyáltalán van egy csatornának olyan műsora, ami ennél lejjebb céloz, önmagában dicsérendő – hogy a célzás után be is talál, az már más kérdés. Az Y – Galavits Patrik generációs műsora mindenesetre hétről hétre kísérletet tesz arra, hogy a szerda délutánokon valamit megvillantson a rádiók számára általában elérhetetlen korosztályok közérzetéből.
„Kinyílt számukra a világ: az okostelefonok, az internet, a tabletek, közösségi oldalak már a mindennapi életük részei. Ennyit tudunk róluk... de, mit gondolnak magukról?” – szól a műsor leírása. A benne megfogalmazott kérdés pedig azt sugallja, hogy itt nem annyira erről a generációról beszélgetnek (mondjuk, szakértő pszichológusok és nevelési tanácsadók), hanem maguk az Y-osok veszik kezükbe a mikrofont.
Ebben a szellemben szólt a legutóbbi adás az elektronikus sportok egyre komolyabban vett jelenségéről három e-sport-közeli vendéggel, Bíró Balázzsal (az e-sport szövetség elnöke), Varga Rolanddal (az e-sport akadémia alapítója) és a szűkszavú Mikó Lóránt e-sportolóval. Bíró kis bevezetőt is tartott az idősebb hallgatók kedvéért: e-sportnak tulajdonképpen a videojátékok bajnokságát nevezzük, aminek a gyökerei a számítástechnika hőskorába nyúlnak vissza, már a ’60-as években versenyeztek bizonyos amerikai elit egyetemek diákjai – igaz, akkor még csak egy pálcikával pattogtattak egy pöttyöt, de az is nagy szám volt. Ma több milliárd dolláros üzletágról van szó, ami egyre inkább rendes sportszakágnak tűnik, a Távol-Keleten egy-egy verseny már stadionokat tölt meg, de tavaly nálunk is volt már rendezvény kétmilliárdos állami támogatással meg Deutsch Tamás miniszterelnöki biztossal. Sőt, már a nagy sportklubok is elindították a saját e-szakosztályukat, a Fradi, az Újpest, az MTK és mások igyekeznek nem lemaradni.
Úgy tűnik, hogy ez az a felület, amelyen az idősebbek és a fiatalabbak egymás megértésének minimális esélyével tudnak síkra szállni. Azt viszont, hogy mit jelent a verseny, mit jelent győzni, mivel jár a népszerűség, és ez miért jó a szponzoroknak és a versenyzőknek, mindkét oldal jól érti. Megállíthatatlannak tűnik tehát az e-sportok térnyerése. A műsor végén Galavits még hozzáteszi, hogy „az árnyoldalakról nem volt időnk beszélni”. És valóban nem, úgyhogy kíváncsian várhatjuk a folytatást.
Y – Galavits Patrik generációs műsora, Klubrádió, február 21.
