tévéSmaci

Kacsaláb, kacsaláb

  • tévésmaci
  • 2019. március 28.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché bankot robbantottak, az egy roppant egyszerű találmánynak volt elsősorban köszönhető, olyan egyszerű volt, hogy maguk közt csak talalmanynak nevezték, így, ékezet nélkül, nelkul. Ómafa új, épp csak lábra kapó becsületsüllyesztőjébe szállítottak akkoriban mindenféle ételeket, csupa olyasmit – sajt, dió, kovászos uborka –, amire nagyon kellett inni. Főtt tojást, például. Mindez a fűzős cipők alkonyának idején történt, amikor hirtelen mindenki óvodás lett, s nem akarta többé bekötni a cipőjét, csak rárántani a tépőzárat, és uzsgyi! A tépőzár egész pályás letámadása azonban pillanatok alatt megborította a piaci egyensúlyt, s kialakult valamiféle túltermelési válság, hirtelen mindenki tépőzárat gyártott, különösképpen a szovjet partnerek iparkodtak, ezért aztán fillérekért lehetett hozzájutni a tépőzárhoz – kivált annak, aki vette a fáradságot, hogy kiutazzék Moszkvába az áruért. Sztupa és Troché meg sem álltak Peregyelkinóig, ahol egy viszonylag híres író dácsájában tartotta a készleteit a később tépőzármaffia néven nagy politikai befolyásra szert tevő csoport: elsősorban az űrkutatásban dolgozó, középvezetői státuszú csókák voltak (igen, Bajkonur, most szólj hozzá!), tele nagy tervekkel, szóval simán ment minden. Ültek egy hegy tépőzáron, a hadseregtől kellett kölcsönkérni gépet, hogy hazahozza, alig fért el mellette a 23 frizbi, amit egyenként tíz kopekért vásároltak hőseink a központi áruházban. Jó, mindegyik külön dobozkában volt, mint évekkel később a motoros pizza. És akkor mi faszt csináljunk ezekkel? Ekkor jött szinte szó szerint Kolumbusz tojása. A főtt tojást meghámozni nehéz, egy kocsmában például macerás hideg víz alá tartani. Ómafa árusítson tépőzáras főtt tojást, könnyű felbontani, tényleg csak megenni kell, az meg mindenkinek szokott sikerülni – általában. Úgy vitték, mint a cukrot.

Pénteken (1-jén) zavartalanul folytatódik tovább a Dunán az itt is sűrűn emlegetett Svěrákék ámokfutása egy igen cifra darabbal, a Sötétkék égbolttal. Arról van abban nagyban szó, hogy fiatal csehek a II. világháború idején elszelelnek pilótának a RAF-hoz, hogy ott aztán, mert az nyilván valamiféle helyi szokás, ugyanabba a nőbe szeressenek bele, a többit az olvasói fantáziára bíznánk, mert az alkotóiról megvan a véleményünk. Oh, csak példa: kell egy brit? Igen, lehetne Charles Dance, nála britebb nincsen. Kösziček.

Szombaton, ahogy az már Magyarországon hagyomány, Tarantino-szombat lesz: Kill Bill, Jackie Brown, Cinemax 1, Cinemax 2, satöbbi, satöbbi.

Hétfőn viszont telisírjuk zsebkendőnket, milyen szépek és felelőtlenek voltunk, amikor szerelmes korba cseperedtünk. A fiúk úgy néztek ki, mint Bobby Redford, a lányok is, nem, a lányok úgy, mint Barbra Streisand, s úgy állt mindenkin a nyalka ruha, mint a huszonegy. Az Ilyenek voltunk című szerfelett nosztalgikus filmművet este fél huszonegykor tűzi műsorára a Cinemax 2.

Kedden új sorozattal, méghozzá spanyollal jelentkezik az HBO. 21.35-kor indul A móló. A nyolcrészes holmi nem épp az eredetiségével nyer majd híveket, de mutasson valaki ilyet. Mutasson valaki bármit is. Szerencsére már több mint fél órája megy a Paramount Channelen a Thelma és Louise, abban legalább van egy adag road movie is, a szirup mellé. Tévé helyett nézzen mindenki sámlit!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.