Amikor Sztupa és Troché bankot robbantottak, az egy roppant egyszerű találmánynak volt elsősorban köszönhető, olyan egyszerű volt, hogy maguk közt csak talalmanynak nevezték, így, ékezet nélkül, nelkul. Ómafa új, épp csak lábra kapó becsületsüllyesztőjébe szállítottak akkoriban mindenféle ételeket, csupa olyasmit – sajt, dió, kovászos uborka –, amire nagyon kellett inni. Főtt tojást, például. Mindez a fűzős cipők alkonyának idején történt, amikor hirtelen mindenki óvodás lett, s nem akarta többé bekötni a cipőjét, csak rárántani a tépőzárat, és uzsgyi! A tépőzár egész pályás letámadása azonban pillanatok alatt megborította a piaci egyensúlyt, s kialakult valamiféle túltermelési válság, hirtelen mindenki tépőzárat gyártott, különösképpen a szovjet partnerek iparkodtak, ezért aztán fillérekért lehetett hozzájutni a tépőzárhoz – kivált annak, aki vette a fáradságot, hogy kiutazzék Moszkvába az áruért. Sztupa és Troché meg sem álltak Peregyelkinóig, ahol egy viszonylag híres író dácsájában tartotta a készleteit a később tépőzármaffia néven nagy politikai befolyásra szert tevő csoport: elsősorban az űrkutatásban dolgozó, középvezetői státuszú csókák voltak (igen, Bajkonur, most szólj hozzá!), tele nagy tervekkel, szóval simán ment minden. Ültek egy hegy tépőzáron, a hadseregtől kellett kölcsönkérni gépet, hogy hazahozza, alig fért el mellette a 23 frizbi, amit egyenként tíz kopekért vásároltak hőseink a központi áruházban. Jó, mindegyik külön dobozkában volt, mint évekkel később a motoros pizza. És akkor mi faszt csináljunk ezekkel? Ekkor jött szinte szó szerint Kolumbusz tojása. A főtt tojást meghámozni nehéz, egy kocsmában például macerás hideg víz alá tartani. Ómafa árusítson tépőzáras főtt tojást, könnyű felbontani, tényleg csak megenni kell, az meg mindenkinek szokott sikerülni – általában. Úgy vitték, mint a cukrot.
Pénteken (1-jén) zavartalanul folytatódik tovább a Dunán az itt is sűrűn emlegetett Svěrákék ámokfutása egy igen cifra darabbal, a Sötétkék égbolttal. Arról van abban nagyban szó, hogy fiatal csehek a II. világháború idején elszelelnek pilótának a RAF-hoz, hogy ott aztán, mert az nyilván valamiféle helyi szokás, ugyanabba a nőbe szeressenek bele, a többit az olvasói fantáziára bíznánk, mert az alkotóiról megvan a véleményünk. Oh, csak példa: kell egy brit? Igen, lehetne Charles Dance, nála britebb nincsen. Kösziček.
Szombaton, ahogy az már Magyarországon hagyomány, Tarantino-szombat lesz: Kill Bill, Jackie Brown, Cinemax 1, Cinemax 2, satöbbi, satöbbi.
Hétfőn viszont telisírjuk zsebkendőnket, milyen szépek és felelőtlenek voltunk, amikor szerelmes korba cseperedtünk. A fiúk úgy néztek ki, mint Bobby Redford, a lányok is, nem, a lányok úgy, mint Barbra Streisand, s úgy állt mindenkin a nyalka ruha, mint a huszonegy. Az Ilyenek voltunk című szerfelett nosztalgikus filmművet este fél huszonegykor tűzi műsorára a Cinemax 2.
Kedden új sorozattal, méghozzá spanyollal jelentkezik az HBO. 21.35-kor indul A móló. A nyolcrészes holmi nem épp az eredetiségével nyer majd híveket, de mutasson valaki ilyet. Mutasson valaki bármit is. Szerencsére már több mint fél órája megy a Paramount Channelen a Thelma és Louise, abban legalább van egy adag road movie is, a szirup mellé. Tévé helyett nézzen mindenki sámlit!
