A számokat és a kultuszt látva érteni, hogy miért, a Gran Turismo sorozat viszont már évek óta nem a konzolos autószimuláció non plus ultrája, és ha a jelenlegi mederben marad, még ennél is távolabb lavírozhat. Pedig a hatodik rész alapvetően nagyszerű.
No, nem azért, mert akkorát tökéletesített volna az algoritmusokon, sőt. Autóhang például nem nagyon van benne, minden úgy szól, mint egy csúcsra járatott porszívó, a riválisokat dróton húzzák, a súlyelosztás és az alapvető fizika-szimuláció temérdek hiányossága miatt ezek inkább vonatok, mint kocsik - viszont sok van belőlük, méghozzá nagyon sok, még úgy is, ha az egyértelműen csak a melldöngetésre jó mennyiséghez sikerült beválogatni egy-egy modellből vagy 15 évnyi variációt.
A Gran Turismo 6-ra mégsem lehet haragudni, mert egy életérzést ad: dollármilliárdok helyett pár ezer forintért képes átadni az autóversenyzés és az autógyűjtés élményét. A Polyphony nem csak azért ül ennyi évet minden GT-n, mert megteheti, hanem mert a tökéleteset keresi. A GT6-tal nem találta meg, sőt, a céltudatos, fókuszált fejlesztési tervei egyre kisebb területet tudnak lefedni, de a vezetés élménye még mindig nem csorbult. És végül úgysem számít más, csak az, hogy az ember élvezze, amint a gázpedálra lép, amint lehagyja a riválisokat, amikor betolja az 500. autót a garázsába, nem igaz?
Sony - Polyphony Digital/PS3
