Tévé

Ennyit az ünnepről

Kasza!

Interaktív

Meglepő, de tény: amíg Sebestyén Balázs show-műsora, mondhatni közmegelégedésre, kiszenvedett az RTL Klubon, addig a rivális mellékcsatornáján futó Kasza! a jelek szerint sikerrel túlélte a saját bukását.

Mellékcsatornán persze eleve könnyebb életben, azaz a képernyőn maradni, ám azért valami megfejtésre érdemes titok mégis lehet a dolog körül. Talán mert Kasza Tibi (sosem Tibor!) műsora következetesen mer semmilyen lenni, azaz se meghökkentéssel, se vágósabb humorral meg sem próbálkozik, s tán mivel a névadónak megtett táncdalénekest egyetlen pillanatra sem kísérti meg az a dőre ambíció, hogy okos nagyfiúnak látsszon. Így aztán valódi szövegírói muníció nélkül Kasza éppen csak keresztülvergődi magát a bevezető konferanszon, mely nehéz zsáner a magyar televíziózásban eddig még mindig csupáncsak Fábry (no, nem a mostani, hanem az egykori Fábry) száján hatott egyszerre lendületesnek és szórakoztatónak. Ezt letudva a botcsinálta műsorvezető macskát simogat, jojóval szerencsétlenkedik, és párszor még egy-egy slukk héliumot is belélegez, mintha ugyan még szüksége lenne a fajsúly csökkentésére. A bejátszásokban szó szerint a földön fetreng a saját poénjaitól, ám ha lelkesedésében nem is osztozunk, azért annyi elismerhető, hogy amikor nem beszél, Kaszának kétségkívül van egy-egy viccesebb pillanata.

Miután a jobb sorsra érdemes Király Linda végigálldogál egy iránytalan beszélgetést, a show nagy nehezen eljut a piros ülőgarnitúráig, ahol a szokott brancs, Cseke Katinka, Havas Henrik és Lakatos Márk végre-valahára érdemi segítséget nyújthat a műsorvezető számára. Ki-ki a maga pózában-modorában, de a helyén van: a harsány sorozatszínésznő mint korunk Csala Zsuzsája, Lakatos Márk mint önironikus paródiaalak és Havas Henrik ("az én szeretett apcim") mint Havas Henrik. Ezúttal a közelgő ünnepről mondanak mosolyogtatónak szánt semmiségeket, s ez felerészben sikerül is nekik, minthogy Lakatos és Havas egyaránt képes formásan anekdotázni. Mi több, Havas még attól sem retten vissza, hogy írónevet említsen e késői órán, s ha mi nem is erősíthetjük meg vélelmét, miszerint Karinthy Ferenc mindig "halál topis" volt, azért meghajtjuk az elismerés zászlaját az észrevétlenül nívót emelő Tanár Úr előtt.

A karácsonyfa megdézsmálása, szex Mikulásruhában stb. - "ennyit az ünnepről", s máris jöhet a befejező szegmens: a sztárvendég, akit de facto beültetnek a hintába. A legelsőre talántán még merésznek szánt műsorelem persze már a második adásra felismerhetetlenné szelídült, az idei utolsó show-ban pedig jóformán Pimasz úr, azaz Papp Gergő kiterjesztett időtartamú beharangozójává alakult át. A rokonszenvesen őszinte Havas Henrik már nem is mímeli az érdeklődést vagy pláne a részvételt, s jószerint meg sem szólal e záró percekben. Azért még ébren van, s még ébren vagyunk mi is, jóllehet már egy órája zajlik a szórakoztatásunk: kevés ötlettel, hevenyészve és lagymatagon, de mindennemű szokatlan mozzanat meg csípés-rúgás-arcoskodás nélkül. Magyarán sikeresen.

Super Tv2, december 9.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.