Tévé

Ennyit az ünnepről

Kasza!

Interaktív

Meglepő, de tény: amíg Sebestyén Balázs show-műsora, mondhatni közmegelégedésre, kiszenvedett az RTL Klubon, addig a rivális mellékcsatornáján futó Kasza! a jelek szerint sikerrel túlélte a saját bukását.

Mellékcsatornán persze eleve könnyebb életben, azaz a képernyőn maradni, ám azért valami megfejtésre érdemes titok mégis lehet a dolog körül. Talán mert Kasza Tibi (sosem Tibor!) műsora következetesen mer semmilyen lenni, azaz se meghökkentéssel, se vágósabb humorral meg sem próbálkozik, s tán mivel a névadónak megtett táncdalénekest egyetlen pillanatra sem kísérti meg az a dőre ambíció, hogy okos nagyfiúnak látsszon. Így aztán valódi szövegírói muníció nélkül Kasza éppen csak keresztülvergődi magát a bevezető konferanszon, mely nehéz zsáner a magyar televíziózásban eddig még mindig csupáncsak Fábry (no, nem a mostani, hanem az egykori Fábry) száján hatott egyszerre lendületesnek és szórakoztatónak. Ezt letudva a botcsinálta műsorvezető macskát simogat, jojóval szerencsétlenkedik, és párszor még egy-egy slukk héliumot is belélegez, mintha ugyan még szüksége lenne a fajsúly csökkentésére. A bejátszásokban szó szerint a földön fetreng a saját poénjaitól, ám ha lelkesedésében nem is osztozunk, azért annyi elismerhető, hogy amikor nem beszél, Kaszának kétségkívül van egy-egy viccesebb pillanata.

Miután a jobb sorsra érdemes Király Linda végigálldogál egy iránytalan beszélgetést, a show nagy nehezen eljut a piros ülőgarnitúráig, ahol a szokott brancs, Cseke Katinka, Havas Henrik és Lakatos Márk végre-valahára érdemi segítséget nyújthat a műsorvezető számára. Ki-ki a maga pózában-modorában, de a helyén van: a harsány sorozatszínésznő mint korunk Csala Zsuzsája, Lakatos Márk mint önironikus paródiaalak és Havas Henrik ("az én szeretett apcim") mint Havas Henrik. Ezúttal a közelgő ünnepről mondanak mosolyogtatónak szánt semmiségeket, s ez felerészben sikerül is nekik, minthogy Lakatos és Havas egyaránt képes formásan anekdotázni. Mi több, Havas még attól sem retten vissza, hogy írónevet említsen e késői órán, s ha mi nem is erősíthetjük meg vélelmét, miszerint Karinthy Ferenc mindig "halál topis" volt, azért meghajtjuk az elismerés zászlaját az észrevétlenül nívót emelő Tanár Úr előtt.

A karácsonyfa megdézsmálása, szex Mikulásruhában stb. - "ennyit az ünnepről", s máris jöhet a befejező szegmens: a sztárvendég, akit de facto beültetnek a hintába. A legelsőre talántán még merésznek szánt műsorelem persze már a második adásra felismerhetetlenné szelídült, az idei utolsó show-ban pedig jóformán Pimasz úr, azaz Papp Gergő kiterjesztett időtartamú beharangozójává alakult át. A rokonszenvesen őszinte Havas Henrik már nem is mímeli az érdeklődést vagy pláne a részvételt, s jószerint meg sem szólal e záró percekben. Azért még ébren van, s még ébren vagyunk mi is, jóllehet már egy órája zajlik a szórakoztatásunk: kevés ötlettel, hevenyészve és lagymatagon, de mindennemű szokatlan mozzanat meg csípés-rúgás-arcoskodás nélkül. Magyarán sikeresen.

Super Tv2, december 9.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.