Tévé

Hajós csöngettyűje

Készhelyzet

Interaktív

Jellegzetesen magyaros tévés pályafutás a Hajós Andrásé: úgy vált észrevétlenül a televíziós szórakoztatás nagy öregjévé, hogy senki sem tudná megnevezni azt az egyetlen műsort a múltból, amely igazán beütött, s melyet az ő személye vitt sikerre.

Ám ez mit se számít, Hajós most épp a Comedy Centralon vezethet egy vadonatúj műsort, hozva szokott és picit már unt modorát, fizikailag okvetlenül kimagasló személyiségével hitelesítendő a nagyközönség elé bocsátott blöfföt.

false

Merthogy a Készhelyzet című műsor az első adásán voltaképp még nem is létezett, s ránézésre bizony nem is nagyon kecsegtetett azzal, hogy később majdcsak összeáll belőle valami jóféle mulatság. A mostanában oly sokfelé használt, sőt enyhén már le is használt improvizációs forma ugyanis önmagában nem elegendő: ahhoz jól kitalált alaphelyzetek, erős figurák, valamint – még kimondani is borzasztó! – írók és próbák is szükségesek. (Paradoxnak tűnhet, de így van: még a rögtönzést is próbálni kell.) Mert ha Scherer Péterre ráadnak egy lerongyolt jelmezt, s belökik néhány amatőrnek ható színjátszó közé s egyszersmind egy zagyva szituációba, akkor abból legfeljebb annyi jó sülhet ki, hogy újólag rácsodálkozhatunk Scherer emberi-színészi bájára. Ezen túl azonban mindössze annak lehetett szemtanúja a néző, hogy némi sliccgombolás és szemmeregetés közepette a jelenet főszereplőjéről kiderül: ő valamiféle elnök, aki két napra eltűnt „egy szerelvény tankkal” és hadat üzent Lengyelországnak. S mielőtt még megenyhülne az ítéletünk: ezeket a részleteket nem Scherer rögtönözte, ezek a szituáció előre gondosan megírt mozzanatai voltak.

Ilyesformán valóságos megváltást jelentett, amikor a kaotikus téblábolásnak véget vetett a csöngettyűjét lóbáló Hajós: megváltást a szereplőknek, a nézőknek, s a konzervnevetést dúsan mérő hangtechnikusnak egyaránt. Rögtön jött azonban a második jelenet, ahol Scherer helyett Horváth Kristóf került mindannyiunk számára méltatlan helyzetbe. Ráadásul Horváth – nevezzék bár mégannyira Színész Bobnak – szembeötlően kevesebb színészi rutint és rokonszenvtőkét volt képes mozgósítani, mint a Kapa és Pepe páros gyermeki mosolyú beltagja. Amúgy Horváth még az első improvizációs szegmensnél is ötlettelenebb-erőltetettebb jelenetbe csöppent bele, ahol játszótársai a legrosszabb dalizó ripacskodásokkal próbálták elfedni tanácstalanságukat. „Idenézzenek, még a szemem is milyen hülyén áll!” – talán ez lehetne e színpadi eljárás jelmondata, melynek je­gyé­ben a Grund Színház nevű improvizá­ciós társulat érdemes tagjai közül az egyik hölgy orrhangú kántálással, a másik idegrángásokkal, míg a fellépő férfiak fejlóbálással és grimaszokkal vették ki a részüket a mókából. Mely móka, szolid alapok híján, ismét csak az iránytalan kutyakomédia szintjén mozgott, kiszámíthatatlanságában is alig pár perc alatt bombabiztosan eljutva a nyílt színi lefulladás állapotába.

Elsőre ennyi volt a Készhelyzet, pontosabban ennyi plusz az extra álinterjú-jelenetek, melyek tán még a műsor főrészénél is kevesebb szellemességet jeleztek. „István Kovács”, a német akcentust erőltető, sértődékeny riporter kínos látványa akarva-akaratlanul is inkább az alsó csíkon futó stáblista felé terelte a figyelmünket. Jól sejtettük: producere, menedzsere, szerkesztője és főszerkesztője, de természetesen még stylistja is van a műsornak, éppen csak írója nincs. Pedig higgyék el, az is kéne.

Comedy Central, október 12.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.