Tévé

Halálkomolyan

Egyenesen

Interaktív

„Óriási bukás… mondhatni iszonyatos bukás” – így írt a múlt héten a pártatlan tájékoztatással mostanság ritkán megvádolható Origo Kálmán Olga új műsoráról, amely némi címmódosítással az ATV helyett immár a Hír Tv főműsoridejét tölti ki hétköznap esténként.

A számokkal merészen bűvészkedő netes cikknek, ha igaz, jogi következményei lesznek, ám egyvalamit azért bizonyosan híven jelez az Origo írása: a Kálmán Olga Hír Tv-s debütálása körüli várakozások és indulatok emelt fokát. Pedig a célratörő keménységéről, vendégidomítói ambíciójáról és imponáló képernyős strapabírásáról ismert tévés személyiség igazán nem bújt ki a bőréből új szolgálati helyén. Most is csak azt teszi ugyanis, amihez a legjobban ért: kérdez, hol makacs kitartással, hol teátrális értetlenkedéssel, hol meg cinkosan összejátszva interjúalannyal és nézővel egyaránt.

Így dolgozta végig Kálmán Olga az Egyenesen múlt csütörtöki adását is, mely adás akarva-akaratlanul érzékletesen illusztrálta azt is, voltaképp miért fölösleges kormányközelből acsarkodni e műsor létezése ellen. Merthogy Kálmán Olgáék régi interjúalanyokkal, régi körökbe beleragadva és alkalmasint leginkább csak a régi nézők rokonszenvét őrizve teszik a dolgukat, s az ilyesmi talán csak a legaggodalmaskodóbb Fidesz-aktivisták számára szerezhet álmatlan éjszakákat. Pedig Lendvai Ildikó változatlanul szavakész és jól poentírozó közszereplő, aki láthatóan képes hit nélkül is bizakodni: Botka László felívelő népszerűségében, az ellenzéki összefogás esélyében és így tovább. Bokros Lajos sem okoz csalódást, mi több, Kálmán Olgát még meghökkentenie is sikerül, amikor áperté Putyin Orbánnak előadott panaszát-tanácsát jelöli meg a CEU-vegzálás indítóoka gyanánt. (A forráshivatkozás hiánya picit mintha aggasztaná is a műsorvezetőnőt, és Bokros utóbb partner is a már kimondott szavak elkenésében.) „Bokros bajszot akaszt” – ezt a nyilvánvalóan szellemesnek szánt címet viseli a műsor e szegmense, de ha a politikus bajusz helyett tengelyt akasztana, az se hangozna éppenséggel fenyegetően, még ha a bokrosi indulat és a határozottság rokonszenvesnek tűnik is számunkra.

A múlt csütörtöki adás mélypontját mindazonáltal Farkasházy Tivadar és Para-Kovács Imre párosa jelentette, rávilágítva egyszersmind az Egyenesen és általa az ellenzéki véleményformálás szervi bajainak egyik legsúlyosabbikára is. „Segítünk némi humorral vegyítve megemészteni a hét legfelzaklatóbb közéleti eseményeit” – ezt ígérte a beharangozó a műsor e szakaszára, de Farkasházyék végül alig adtak többet fontoskodó-vicceskedő és szószátyár önfelmutatásnál. Igaz, Para-Kovácsnak legalább volt egy-két érdemi poénja, például arra a kérdésre válaszolva, hogyan fogjuk megállítani Brüsszelt: „majd elé toljuk Fehérgyarmatot”. Csakhogy az ezúttal is számos kéretlen és „spontán” lexikon­adattal szolgáló Teddy őszinte fordulata mégis találóbban jellemezte ezt a majd’ félórát: „én nem viccelődök, én ezt halálkomolyan gondolom”. Így aztán jöttek szép sorban a kormányzati akciók unásig csócsált értelmezései (a figyelemtereléstől az „ő szavazóiknak ez kell” sokszor ellőtt patronjáig), az enyhén paranoid fordulatok („a mi kis fasiszta kuckónk”), és túl minden kisebb-nagyobb fenntartáson: jött Farkasházy Tivadar háromszereplős jelenete a szombathelyi szín­ház témájában. (Részlet: „Igazgató: A hölgyet az önkormányzat fizeti, mondhatni külön dramaturg, igen magas posztja volt. Főrendező: Magas posztja? Micsoda? Igazgató: Ablakot pucolt.”) A jelenetke hevenyészett fölolvasásában Kálmán Olgának is jutott szerep, aki így utóbb némi érthető elfogultsággal mondhatta: „Teddy, ez nagyon jó volt.” Hát nem volt az. Nagyon nem.

Hír Tv, március 30.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.