- ha az inFamous világának bárgyú, naiv demagógiáját kellene összefoglalni, keresve se lehetne jobb mondatot találni ennél, amely alig húsz perccel a játék kezdete után bukkan fel. A sorozat csak a fekete és a fehér színt ismeri a moralitás spektrumán, nem fecsérli az idejét árnyalatokra és vitákra. A súlyos játékhiányban szenvedő, őszig még egészen biztosan vegetáló PlayStation 4 számára mégis mentsvár a Second Son, hiszen a tavaly őszi nyitókínálat óta nemhogy sandbox műfajú játék, de egyáltalán játék sem jelent meg a platformra. A Second Son viszont az, méghozzá vérbeli, relatíve hatalmas játszótérrel, a statárium alatt lévő Seattle-lel, ahol a bioterroristáknak bélyegzett, emberfeletti képességekkel rendelkező csodabogarak randalíroznak. Hiába került azonban a pusztulás szélére a világ már kétszer, az emberiség most is birkaként csodálkozik rá a háztetők között röpködő, kezeikből villámokat, tűzlabdákat szóró figurákra.
Az emberek nem tanulnak, a Second Sont jegyző Sucker Punch viszont igen: habár az előző két részből klónozott játékmenet egy dekányit se fejlődött, a tálalás kategóriákkal színvonalasabb lett. A PS4 képességeit még mindig alulról nyaldosó, de az előző generációhoz képest hatalmas ugrást jelentő technikai megvalósítás példaértékű. Az emberszerű nem játékos karaktereknek és a remek operatőri munkával megálmodott átvezető jeleneteknek már nincs szükségük tükörre és füstre, előre rögzített videókra, minden valós időben fut, az ember csak bámul, és élvezi - gondolkodni amúgy sem kell.
Sony - Sucker Punch / PS4
