Menjünk múzeumba, de hova? Sylvia Plachy a Mai Manóban? Schiele Bécsben? Jó-jó, de egyikben sem lehet Space Invaderezni, márpedig ha valaki tudni szeretné, hogy mi járt egy kiskamasz fejében a nyolcvanas évek áporodott levegőjében (nem, még nem az, az csak ezután jött), jobb, ha felkeresi Európa legnagyobb interaktív flippermúzeumát, amely – micsoda könnyebbség – egy újlipótvárosi pincében található.
| ||
Van itt vagy 130 flipper, mind külön világ, mind külön egyéniség: a 20-as, 30-as évek muzeális darabjaitól a 80-as, 90-es évek örök kedvenceiig minden megtalálható. Még a szag is ismerős: ugyanaz az áporodottság, mint a késő Kádár-korban. Lehet csak nézelődni, mint egy rendes múzeumban, de nincs az az önmegtartóztató fenomén, aki kibírná játék nélkül, főleg, hogy a gépekbe nem kell pénzt dobálni (belépti díj van csupán). A hatalmas pince maga a flippermennyország, az élmény a legnagyobb űrlegóval járó karácsonyok újraélésével vetekszik. És a csúcs, hogy van Space Invaders, és most, ennyi év után talán sikerül kilőni az összes szemét söpredéket, eltalálni a lila főufót és átjutni a második szintre. Micsoda mámor: egyszer összejön a második is, kár, hogy ott azonnal kilőnek a rohadt invaderek.
| ||
De a bőség zavara a múzeum főutcáján, a kétoldalt sorakozó flipperek láttán áll csak be igazán. Mindenki itt van, aki csak számít, és az is, aki nem: Attila the Hun, Creature from the Black Lagoon, a régi Galaktikákat idéző Xenan és a Bride of Pin Bot, a sokkaros Spiderman 80-ból, Elton John 75-ből, Gorgar, az első beszélő flipper, vagy az olaszok és németek bögyös masinái: a Farfalla és a Sexy Girl. A szexi görlök nemcsak pluszgolyóval kecsegtetnek, hanem a gép meztelen nős diákat is vetít – idáig, fájdalom, egyszer sem sikerül eljutni. Az örök kedvenc persze a Star Wars és a végtelen gépfegyversorozatok varázsával fertőző Terminator – a harmincasok és a hétévesek nagy kedvence.
Bp. XIII., Radnóti Miklós u. 18.
