Senki sem gondolhatta komolyan, hogy a mai tévésorozatok esztétikája érintetlenül hagyja a dokumentumfilm műfaját – nem is történt így, amire keresve sem találnánk jobb példát Andrew Jarecki hatrészes szériájánál. A Robert Durst képtelen életét feldolgozó filmalkotás mindent megtesz azért, hogy napjaink sorozatfüggői otthon érezhessék magukat a nézése közben: az eset extrém, a figurák regényesek, a fordulatok dúsak és váratlanok, az információ lassú méregként csepeg, az epizódok végén pedig – mi sem természetesebb – brutális cliffhangerek csúcsosodnak. Ott kezdődik minden, hogy a címszereplő Amerika egyik leggazdagabb dinasztiájából lép elénk, hogy miután higgadtan feldarabolja szomszédját egy lombfűrésszel, az esküdtszék jóváhagyásával elügessen hű hátasán a naplemente felé. Ám még a horizont előtt megtorpan, és szembefordul a nézőkkel. Aztán beszélni kezd – a következmények pedig szó szerint beláthatatlanok.
Jarecki filmje tények után kutat, de folyamatosan a koholtság érzetének szédületében tartja nézőit. Az ügyész asszony talán a Justifiedból érkezett, a hangulat perverz, mint a True Detective-ben, felbukkan egy megtört közeg a Drótból, a szörnyeteg pedig ott hajthatja álomra ősz fejét, ahol Hannibal is szendereg. Közben a hazugságok leolvadnak a hullákban gazdag sztoriról, de hiába győz az igazság, sötétségből nem nagyon lesz kevesebb a végén…
Az HBO2 műsorán
