tévéSmaci

Jött a pók 2.

  • tévésmaci
  • 2015. augusztus 3.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché, a két óvodás óriás festettek, széles ecsetvonásokkal haladt a munka, de kétségkívül jó ütemben. A képek, mert képeket festettek, a szobákat már kifestette Ómafa, szóval a képek első látásra – tán épp a széles ecsetvonások miatt – elég egyszerűnek tűntek, de figyelmesebb szemlélő csomó bonyolult, elgondolkodásra kész­tető megoldást is felfedezhetett rajtuk. Ne szakadjunk még el a technikától, a tartalom még várhat, keressük előbb meg a széles ecsetvonások motivációit! Az egész ebből a szerencsétlen ­óriásdologból adódott, hiszen egyéb lehetőségek híján Sztupa és Troché úgy láttak neki a festésnek, hogy elmentek ecsetet szerezni, s ennek bizony a folyóparti nyárfasor látta a kárát. Lementek a partra, s kirángattak fejenként három-négy érett korú nyárfát – ecsetnek, Picasso sem egy szál pemzlivel alkotott, ugyebár. A parton ráérősen sétáló emberek persze megijedtek, eleve az óriásoktól mindig is megijedtek az emberek, de hogy mit művelt ez a két – pántos rövidnadrágot, lecsúszott zoknit és lehorzsolt térdeket viselő – tejfogú óriás, az tényleg félelmetes volt, tövestül tépkedték ki a fákat. Troché, aki hajlamos volt a lelkére venni a dolgokat, odaszólt az embereknek, hogy ne féljenek, ecsetnek lesz, de ettől nem változott semmi. Egy idő után persze az emberek beletörődtek, mindig így van. Egyesek folytatták kellemesnek indult reggeli sétájukat, s pár lépés után úgy tettek, mintha el is felejtették volna az incidenst, mások meg buszra szálltak, és elmentek valahová máshová, mástól megrémülni, máson bosszankodni. Mi mindenesetre beláthatjuk, hogy kitépett nyárfákkal nem lehet miniatúrákat, túlságos cizellált képeket festeni, annál inkább széles ecsetvonásokat pingálni. Sztupa és Troché, ez a két Blauer Reiter neki is állt buzgón dolgozni, Troché a magyarok bejövetelét, Sztupa pedig az óriások nyugdíjasklubját festette meg élénk színekkel, sok kékkel és pirossal, lilával és na­ranccsal, pinkkel és sárgával. Durva barnákkal, sejtelmes feketékkel. Troché képén a magyarok gatyát, trikót és műanyag papucsot viseltek, Sztupa óriásai viszont tök meztelenek voltak. Sok beesett arcú, vénséges óriás, a karjukon lógott a bőr, és rengetegen voltak, az udvarban svédasztal, az is marha nagy, ja persze, óriások svédasztala, a széles ecsetvonások miatt nem felismerhető ennivalóval, ott környezték tányérral kezükben az öregek, sietni kellett nekik biztosan, mert kezdődött bent a tévé.

Pénteken (3-án) Kim Basinger legjobb filmje, A marslakó a mostohám lesz este hétkor a film+-on. Ne is kérdezzék, hogy kim nekem Basinger!

Szombaton történelmi csatának leszünk tanúi, bár a múlt héten megbeszéltük, hogy mi erről nem beszélünk egymással, de az a helyzet, hogy Amerika–Japán lesz a bronzéremért. Mit gondolnak, ki nyer? Július 4-én! Bár lehet, hogy az angolok ellen mennek, s akkor a hajukra kenhetik a negyedikét, hisz az angoloknál van konkrétan egy Bronze nevű csaj.

Vasárnap a 9. légió elveszett sasát keresi meg Douglas Henshall és Mark Strong A sas c. filmben, hétkor a Coolon. A film+ fél tizenegykor újabb marslakós tényfeltárással hozakodik elő, az Idegen arcokban a hülye földönkívüliek pont Brixtonban szállnak partra, hogy elfoglalják a Földet. De Brixton hős védői, a fekete kamaszok és Jodie Whittaker tudják, hogy kell szót érteni a betolakodókkal.

Hétfőn a kommunizmus legnagyobb ünnepe, az adásszünet köszönt ránk, meg is koszorúzzuk Kádár János televízióját.

Kedden a Cinemaxon George Harrison (igen, az a George Harrison) produceri pályájának ékköve, az Időbanditák c. Terry Gilliam-mű lesz hét előtt kicsivel. Ja, reggel tízkor az AMC-n volt a Szerelem és halál, Woody Allen és Diane Keaton fénykorának (1975, rögtön utána megcsinálták az Annie Hallt) kis russzista kirándulása, konkrétan Budapestre. Én találkoztam is velük anno, szevasz, vörös, lekérem a csajodat, mondtam a csávónak, az meg úgy bepipult, hogy ki kellett kapcsolni. Ezt az opciót önök most úgy kerülhetik el, hogy be sem kapcsolják a tévét.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.