tévéSmaci

Jött a pók 2.

  • tévésmaci
  • 2015. augusztus 3.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché, a két óvodás óriás festettek, széles ecsetvonásokkal haladt a munka, de kétségkívül jó ütemben. A képek, mert képeket festettek, a szobákat már kifestette Ómafa, szóval a képek első látásra – tán épp a széles ecsetvonások miatt – elég egyszerűnek tűntek, de figyelmesebb szemlélő csomó bonyolult, elgondolkodásra kész­tető megoldást is felfedezhetett rajtuk. Ne szakadjunk még el a technikától, a tartalom még várhat, keressük előbb meg a széles ecsetvonások motivációit! Az egész ebből a szerencsétlen ­óriásdologból adódott, hiszen egyéb lehetőségek híján Sztupa és Troché úgy láttak neki a festésnek, hogy elmentek ecsetet szerezni, s ennek bizony a folyóparti nyárfasor látta a kárát. Lementek a partra, s kirángattak fejenként három-négy érett korú nyárfát – ecsetnek, Picasso sem egy szál pemzlivel alkotott, ugyebár. A parton ráérősen sétáló emberek persze megijedtek, eleve az óriásoktól mindig is megijedtek az emberek, de hogy mit művelt ez a két – pántos rövidnadrágot, lecsúszott zoknit és lehorzsolt térdeket viselő – tejfogú óriás, az tényleg félelmetes volt, tövestül tépkedték ki a fákat. Troché, aki hajlamos volt a lelkére venni a dolgokat, odaszólt az embereknek, hogy ne féljenek, ecsetnek lesz, de ettől nem változott semmi. Egy idő után persze az emberek beletörődtek, mindig így van. Egyesek folytatták kellemesnek indult reggeli sétájukat, s pár lépés után úgy tettek, mintha el is felejtették volna az incidenst, mások meg buszra szálltak, és elmentek valahová máshová, mástól megrémülni, máson bosszankodni. Mi mindenesetre beláthatjuk, hogy kitépett nyárfákkal nem lehet miniatúrákat, túlságos cizellált képeket festeni, annál inkább széles ecsetvonásokat pingálni. Sztupa és Troché, ez a két Blauer Reiter neki is állt buzgón dolgozni, Troché a magyarok bejövetelét, Sztupa pedig az óriások nyugdíjasklubját festette meg élénk színekkel, sok kékkel és pirossal, lilával és na­ranccsal, pinkkel és sárgával. Durva barnákkal, sejtelmes feketékkel. Troché képén a magyarok gatyát, trikót és műanyag papucsot viseltek, Sztupa óriásai viszont tök meztelenek voltak. Sok beesett arcú, vénséges óriás, a karjukon lógott a bőr, és rengetegen voltak, az udvarban svédasztal, az is marha nagy, ja persze, óriások svédasztala, a széles ecsetvonások miatt nem felismerhető ennivalóval, ott környezték tányérral kezükben az öregek, sietni kellett nekik biztosan, mert kezdődött bent a tévé.

Pénteken (3-án) Kim Basinger legjobb filmje, A marslakó a mostohám lesz este hétkor a film+-on. Ne is kérdezzék, hogy kim nekem Basinger!

Szombaton történelmi csatának leszünk tanúi, bár a múlt héten megbeszéltük, hogy mi erről nem beszélünk egymással, de az a helyzet, hogy Amerika–Japán lesz a bronzéremért. Mit gondolnak, ki nyer? Július 4-én! Bár lehet, hogy az angolok ellen mennek, s akkor a hajukra kenhetik a negyedikét, hisz az angoloknál van konkrétan egy Bronze nevű csaj.

Vasárnap a 9. légió elveszett sasát keresi meg Douglas Henshall és Mark Strong A sas c. filmben, hétkor a Coolon. A film+ fél tizenegykor újabb marslakós tényfeltárással hozakodik elő, az Idegen arcokban a hülye földönkívüliek pont Brixtonban szállnak partra, hogy elfoglalják a Földet. De Brixton hős védői, a fekete kamaszok és Jodie Whittaker tudják, hogy kell szót érteni a betolakodókkal.

Hétfőn a kommunizmus legnagyobb ünnepe, az adásszünet köszönt ránk, meg is koszorúzzuk Kádár János televízióját.

Kedden a Cinemaxon George Harrison (igen, az a George Harrison) produceri pályájának ékköve, az Időbanditák c. Terry Gilliam-mű lesz hét előtt kicsivel. Ja, reggel tízkor az AMC-n volt a Szerelem és halál, Woody Allen és Diane Keaton fénykorának (1975, rögtön utána megcsinálták az Annie Hallt) kis russzista kirándulása, konkrétan Budapestre. Én találkoztam is velük anno, szevasz, vörös, lekérem a csajodat, mondtam a csávónak, az meg úgy bepipult, hogy ki kellett kapcsolni. Ezt az opciót önök most úgy kerülhetik el, hogy be sem kapcsolják a tévét.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.