tévéSmaci

Jött a pók 2.

  • tévésmaci
  • 2015. augusztus 3.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché, a két óvodás óriás festettek, széles ecsetvonásokkal haladt a munka, de kétségkívül jó ütemben. A képek, mert képeket festettek, a szobákat már kifestette Ómafa, szóval a képek első látásra – tán épp a széles ecsetvonások miatt – elég egyszerűnek tűntek, de figyelmesebb szemlélő csomó bonyolult, elgondolkodásra kész­tető megoldást is felfedezhetett rajtuk. Ne szakadjunk még el a technikától, a tartalom még várhat, keressük előbb meg a széles ecsetvonások motivációit! Az egész ebből a szerencsétlen ­óriásdologból adódott, hiszen egyéb lehetőségek híján Sztupa és Troché úgy láttak neki a festésnek, hogy elmentek ecsetet szerezni, s ennek bizony a folyóparti nyárfasor látta a kárát. Lementek a partra, s kirángattak fejenként három-négy érett korú nyárfát – ecsetnek, Picasso sem egy szál pemzlivel alkotott, ugyebár. A parton ráérősen sétáló emberek persze megijedtek, eleve az óriásoktól mindig is megijedtek az emberek, de hogy mit művelt ez a két – pántos rövidnadrágot, lecsúszott zoknit és lehorzsolt térdeket viselő – tejfogú óriás, az tényleg félelmetes volt, tövestül tépkedték ki a fákat. Troché, aki hajlamos volt a lelkére venni a dolgokat, odaszólt az embereknek, hogy ne féljenek, ecsetnek lesz, de ettől nem változott semmi. Egy idő után persze az emberek beletörődtek, mindig így van. Egyesek folytatták kellemesnek indult reggeli sétájukat, s pár lépés után úgy tettek, mintha el is felejtették volna az incidenst, mások meg buszra szálltak, és elmentek valahová máshová, mástól megrémülni, máson bosszankodni. Mi mindenesetre beláthatjuk, hogy kitépett nyárfákkal nem lehet miniatúrákat, túlságos cizellált képeket festeni, annál inkább széles ecsetvonásokat pingálni. Sztupa és Troché, ez a két Blauer Reiter neki is állt buzgón dolgozni, Troché a magyarok bejövetelét, Sztupa pedig az óriások nyugdíjasklubját festette meg élénk színekkel, sok kékkel és pirossal, lilával és na­ranccsal, pinkkel és sárgával. Durva barnákkal, sejtelmes feketékkel. Troché képén a magyarok gatyát, trikót és műanyag papucsot viseltek, Sztupa óriásai viszont tök meztelenek voltak. Sok beesett arcú, vénséges óriás, a karjukon lógott a bőr, és rengetegen voltak, az udvarban svédasztal, az is marha nagy, ja persze, óriások svédasztala, a széles ecsetvonások miatt nem felismerhető ennivalóval, ott környezték tányérral kezükben az öregek, sietni kellett nekik biztosan, mert kezdődött bent a tévé.

Pénteken (3-án) Kim Basinger legjobb filmje, A marslakó a mostohám lesz este hétkor a film+-on. Ne is kérdezzék, hogy kim nekem Basinger!

Szombaton történelmi csatának leszünk tanúi, bár a múlt héten megbeszéltük, hogy mi erről nem beszélünk egymással, de az a helyzet, hogy Amerika–Japán lesz a bronzéremért. Mit gondolnak, ki nyer? Július 4-én! Bár lehet, hogy az angolok ellen mennek, s akkor a hajukra kenhetik a negyedikét, hisz az angoloknál van konkrétan egy Bronze nevű csaj.

Vasárnap a 9. légió elveszett sasát keresi meg Douglas Henshall és Mark Strong A sas c. filmben, hétkor a Coolon. A film+ fél tizenegykor újabb marslakós tényfeltárással hozakodik elő, az Idegen arcokban a hülye földönkívüliek pont Brixtonban szállnak partra, hogy elfoglalják a Földet. De Brixton hős védői, a fekete kamaszok és Jodie Whittaker tudják, hogy kell szót érteni a betolakodókkal.

Hétfőn a kommunizmus legnagyobb ünnepe, az adásszünet köszönt ránk, meg is koszorúzzuk Kádár János televízióját.

Kedden a Cinemaxon George Harrison (igen, az a George Harrison) produceri pályájának ékköve, az Időbanditák c. Terry Gilliam-mű lesz hét előtt kicsivel. Ja, reggel tízkor az AMC-n volt a Szerelem és halál, Woody Allen és Diane Keaton fénykorának (1975, rögtön utána megcsinálták az Annie Hallt) kis russzista kirándulása, konkrétan Budapestre. Én találkoztam is velük anno, szevasz, vörös, lekérem a csajodat, mondtam a csávónak, az meg úgy bepipult, hogy ki kellett kapcsolni. Ezt az opciót önök most úgy kerülhetik el, hogy be sem kapcsolják a tévét.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.