Amikor Sztupa és Troché szénbányászokkal kártyáztak, öten ülték körbe az asztalt. Egy óriás, egy törpe és egy vékonydongájú, részeges alak, szinte még gyerek. Egyik sem volt éppen szénbányász, de ez nem változtatott semmit a tényen: a fogadó tele volt szénbányászokkal, erdei gyűjtögetőkkel, favágókkal és feltehetően útonállókkal is, bár ők nyilván takargatták kilétüket. Az óriásról köztudott volt, hogy még sosem járt bányában, be sem fért volna, de állítólag voltak bányái, ha nem is szénbányák, de rögtön ezüstbányák. Maga szegény favágóként kezdte, de akkora nagy rohadt óriás volt, hogy puszta kézzel tépte ki gyökerestül a fákat, s így jobb áron tudta eladni, mert a fagyökérnek a Walderdőn túl is csodálatos képességeket tulajdonítottak az emberek. A fán szerzett hasznát egyfelől elkártyázta az óriás, másfelől ezüstbányákba fektette. Dehogy kártyázta, az járta róla, hogy mindig nyer. S nyert mindig a törpe is, mert a szakálla mögül húzogatta elő a cinkelt lapokat. Őkelmét sokszor látták a bányában, csak lemenni meg feljönni soha. Ha viszont megjelent valamelyik vájat sötét fordulójában, a bányászok összeszarták magukat az ijedtségtől, s hanyatt-homlok menekültek a felszínre, inni, közelebbről ugyebár a fogadóba, ahová belépvén rögtön azt látták, hogy ott osztja a lapokat a törpe az egyik asztalnál, mintha mi sem történt volna. A keszeg, részeges gyerek ellenben tényleg bányász volt, talán egy korábbi életében, de a szénport a szeme, a körme alól, a haja tövéből azóta sem bírta sem ronggyal, sem kefével lesikárolni. A sarokban, a kályha mellett hevertek gonosz tekintetű Hundkutyái, a rossz nyelvek szerint azoknak köszönhette újsütetű vagyonát, amit itt föltett a kártyára. De ő sem vesztett soha egy pfennigfillért sem, akárcsak a törpe meg az óriás. Ilyen alakokkal kártyáztak ott, Sztupa és Troché.
Szombaton (15-én) kedves barátocskánk, a ViaSat3 virít egy nagyot, amikor előbb (este kilenckor) leadja a Jurassic Park 2-t, utána meg rögtön a Jurassic Parkot, vagy mondjuk úgy, hogy az egyet. Szerintem érdemes lenne ezt a metódust, mondjuk, A keresztapával vagy a Rendőrakadémiával is kipróbálni. Persze, tudom, hogy azért van, mert tegnap már lenyomták főműsoridőben az egyet, de szabadjon azt is megjegyezni, hogy holnap viszont előbb adják a kettőt, s csak utána a hármat. Remélem, tudtak követni, mert én ugyanis déli egytől talpon vagyok, hiszen a kedvenc színészem köztudottan Riccardo Pizzuti, aki a legnagyobbat nyilvánvalóan a Vigyázat, Vadnyugat!-ban mente (hát a mente), azt meg épp jelzett időpontban adja a jó Film+. Nem ismerik Riccardót? Dehogynem! Ő az a csávó, mondtam már százszor, akit Terence Hill és Bud Spencer minden filmjükben fasírttá vernek. Most rohadt nagy mázlija van, mert a Vigyázat, Vadnyugat!-ban nem játszik Bud Spencer, így matematikailag is csak a szokásos inzultusok ötven százaléka éri a jelentős művészt. S ha önök újabb ismereteket akarnak szerezni arról, hogy milyen volt az, amikor Magyarországon is mindenáron csehszlovák filmeket akartak csinálni, akkor nézzék meg nyugodtan este háromnegyed tízkor az M3-on Böszörményi Géza első filmjét, a Madárkákat, 1971-ből. Vagy inkább ne nézzék, egyáltalán ne tévézzenek!
