tévéSmaci

Kacsavacsora

  • tévésmaci
  • 2017. augusztus 13.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché szénbányászokkal kártyáztak, öten ülték körbe az asztalt. Egy óriás, egy törpe és egy vékonydongájú, részeges alak, szinte még gyerek. Egyik sem volt éppen szénbányász, de ez nem változtatott semmit a tényen: a fogadó tele volt szénbányászokkal, erdei gyűjtögetőkkel, favágókkal és feltehetően útonállókkal is, bár ők nyilván takargatták kilétüket. Az óriásról köztudott volt, hogy még sosem járt bányában, be sem fért volna, de állítólag voltak bányái, ha nem is szénbányák, de rögtön ezüstbányák. Maga szegény favágóként kezdte, de akkora nagy rohadt óriás volt, hogy puszta kézzel tépte ki gyökerestül a fákat, s így jobb áron tudta eladni, mert a fagyökérnek a Walderdőn túl is csodálatos képességeket tulajdonítottak az emberek. A fán szerzett hasznát egyfelől elkártyázta az óriás, másfelől ezüstbányákba fektette. Dehogy kártyázta, az járta róla, hogy mindig nyer. S nyert mindig a törpe is, mert a szakálla mögül húzogatta elő a cinkelt lapokat. Őkelmét sokszor látták a bányában, csak lemenni meg feljönni soha. Ha viszont megjelent valamelyik vájat sötét fordulójában, a bányászok összeszarták magukat az ijedtségtől, s hanyatt-homlok menekültek a felszínre, inni, közelebbről ugyebár a fogadóba, ahová belépvén rögtön azt látták, hogy ott osztja a lapokat a törpe az egyik asztalnál, mintha mi sem történt volna. A keszeg, részeges gyerek ellenben tényleg bányász volt, talán egy korábbi életében, de a szénport a szeme, a körme alól, a haja tövéből azóta sem bírta sem ronggyal, sem kefével lesikárolni. A sarokban, a kályha mellett hevertek gonosz tekintetű Hundkutyái, a rossz nyelvek szerint azoknak köszönhette újsütetű vagyonát, amit itt föltett a kártyára. De ő sem vesztett soha egy pfennigfillért sem, akárcsak a törpe meg az óriás. Ilyen alakokkal kártyáztak ott, Sztupa és Troché.

Szombaton (15-én) kedves barátocskánk, a ViaSat3 virít egy nagyot, amikor előbb (este kilenckor) leadja a Jurassic Park 2-t, utána meg rögtön a Jurassic Parkot, vagy mondjuk úgy, hogy az egyet. Szerintem érdemes lenne ezt a metódust, mondjuk, A keresztapával vagy a Rendőrakadémiával is kipróbálni. Persze, tudom, hogy azért van, mert tegnap már lenyomták főműsoridőben az egyet, de szabadjon azt is megjegyezni, hogy holnap viszont előbb adják a kettőt, s csak utána a hármat. Remélem, tudtak követni, mert én ugyanis déli egytől talpon vagyok, hiszen a kedvenc színészem köztudottan Riccardo Pizzuti, aki a legnagyobbat nyilvánvalóan a Vigyázat, Vadnyugat!-ban mente (hát a mente), azt meg épp jelzett időpontban adja a jó Film+. Nem ismerik Riccardót? Dehogynem! Ő az a csávó, mondtam már százszor, akit Terence Hill és Bud Spencer minden filmjükben fasírttá vernek. Most rohadt nagy mázlija van, mert a Vigyázat, Vadnyugat!-ban nem játszik Bud Spencer, így matematikailag is csak a szokásos inzultusok ötven százaléka éri a jelentős művészt. S ha önök újabb ismereteket akarnak szerezni arról, hogy milyen volt az, amikor Magyarországon is mindenáron csehszlovák filmeket akartak csinálni, akkor nézzék meg nyugodtan este háromnegyed tízkor az M3-on Böszörményi Géza első filmjét, a Madárkákat, 1971-ből. Vagy inkább ne nézzék, egyáltalán ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.