tévésmaci

Kecskeöltöny: kezeslábas

  • tévésmaci
  • 2020. augusztus 23.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché hozzáfogtak a Kőmíves Kelemenné második részéhez, minden adott volt, legfőképpen a történet állt készen, csak Ómafa noteszát kellett volna elcsórni hozzá, de ez sajnos kútba esett, mert odaadta magától. Mindig tudtam, hogy egy lépéssel előttünk jár, morogta Sztupa, de Troché csak kacagott. A noteszből a következők derültek ki: Déva vára felhúzásáért a kőművesek kaptak egy kazal pénzt. Közönségesen szólva meggazdagodtak, ki-ki hozzáláthatott álmai megvalósításához. A szorgalmasabbja, tán ketten voltak, a keresményét az üzletbe forgatta, és építési vállalkozóként folytatta a pályát. Néhányan egyszerűen csak nekiálltak elverni a pénzt, ez sem ment könnyen, reális számítás szerint a legvadabb költekezés mellett is évekre elégnek kellett lennie a célprémiumnak. Egy olyan pacák is volt közöttük, aki gondolkodás nélkül eljótékonykodta a teljes összeget, majd beállt Dévára kapusnak, s búskomorságba esvén csak annyi tellett tőle, hogy hajnalban leeressze, sötétedés után meg felhúzza a kaput. Kelemen meghibbant, legalábbis erre utalt, hogy a családnak leosztott pénz maradékával önként bevonult a – nem különösebben szofisztikált módszereiről híres – közeli tébolydába. Aztán egyszer csak történt valami. Egy reggel a dévai kapu rostélyára felhúzva találták a vásárra érkezők a kapust. Öngyilkos lett, az járta róla, mindenki tudott a búskomorságáról. A haláleset időpontja is alátámasztotta némiképp ezt a verziót, hisz’ az éppen egy évvel Kelemenné szerencsétlen vége után esett. Volt ugyan, aki felvetette, hogy hogy az ördögbe is sikerülhetett szerencsétlen flótásnak szinte karóba húznia magát a kapuvason, de ez csak afféle kocsmai beszéd volt. Egy esztendő múltán, amikor a szájába kártyalapokat és bankókat tömködve a templom lépcsőjére hajította valaki a legvadabbul tivornyázó kőművest, nos, akkor is elintézte a hivatal és a többség is azzal a dolgot, hogy istenverte egy kártyás ember volt, aki a lapok cinkelésétől sem riadt vissza, csaláson kapták a cimborái és végeztek vele, így járnak ezek mind. Csakhogy a harmadik esetre már nem kellett egy évet várni, alig múlt egy hónap, s az egyik építési vállalkozó bele­esett a meszes gödörbe. A saját lefedett meszesgödribe. Na, ez már mindenkinek sok volt. Kiszállt a hatóság, a népek kísértetről kezdtek suttogni, de hol volt még a neheze…

Szombaton (25-én) este háromnegyed nyolc előtt a Duna tévé megint előhozakodik a hatvanas évek nagy nyugatnémet vívmányával, egy Karl May-adaptációval. Ha volt gazdasági csoda, márpedig volt, s úgy hívták, Opel Rekord, vagy Tojás Taunus, akkor kulturálisnak is kellett lenni, azt pedig Old Shatterhandnek hívták, illetve Helgának, de sajnos a Helga-filmeket még nem szedte elő a Nemzeti Főcsatorna, bár ha még sokáig tart a Ratkó-reneszánsz, azokra is sor kerül. A nyugatnémet újhullám züllött fenegyerekei pedig még csak hátukat az iskola falának döntve próbálgatták az első amerikai cigarettáikat, úgyhogy Winnetou okkal számított itt a nyugati világ delejes üzenetének, de hogy ma is az, arra számított itt az elmúlt tíz évet leszámítva bármikor is valaki? Szerencsére fél kilenckor leléphetünk a Cinemax 2-re, ahol a Karel, én és te című cseh házassági „vígdrámához” lehet szerencséje annak, aki valamelyest is fogékony az ez irányú helyi filmes hagyományokra. A mű szinte még friss, tavalyi. Éjjeli negyed egykor őrült versengésbe csapnak ezek a Cinemaxok, itt A fagy előtt című dán rémálom kezdődik, 19. századi parasztok szívnak benne oly bő nyállal, hogy nézni is tereh, s tudható az első perctől fogva, hogy nincs az az isten a világon, aki a film végére kihúzná őket a szarból. Ezért van a sima Cinemax csatorna, mert ott ugyanekkor a filmtörténet legtétnélkülibb alkotását, a Nem vénnek való vidéket veszik elő, a túlértékeltségi olimpia többszörös aranyérmeseinek a tollából. S még ekkor sem lesz vége a szombat esti tépésnek, mert régi barátcsatornánk, a Film Mánia három óra után látja jónak leadni a Hűtlenséget, mely kétségkívül szűk körben nevezetes alkotás arról az alig is kimódolt helyzetről árul el újabb részleteket, melyben a férj szeretőjének férje összejön a párhuzamosan megcsalt feleséggel. Mondjuk simán legyintenénk, ha ez olasz film lenne, de orosz az istenadta, úgyhogy beleláthatunk mindent, amit csak akarunk (alkalmasint benne is lesz).

Vasárnap jön az Apokalipszis most, dettó a Film Máriára (sokáig azt hittem, hogy ez a Mária Rádió tévécsatornája, de ők aligha kereskednének Wagnerrel és a Rolling Stonesszal), időnként azért meg lehet nézni ezt is. Ha lesz még hely csütörtökre, akkor elmondom, hogy a Dunán este tízkor indul majd Az utolsó metró, és akkor ennyi a hétre a klasszikusokból. Ma viszont még lesz éjjeli fél egykor az RTL Klubon a Fenegyerek című angol film is, amelyben konkrétan Nyúl Péter szomszédja, Ewan McGregor a főszereplő, de börtön van benne és szökési terv is, az ilyesmi pedig káposztatolvajokkal ritkán fordul elő, úgyhogy tisztán logikai úton leszögezhetjük, McGregor bácsi akár így, akár úgy, de mindenképpen rossz helyre költözött.

Hétfőn mondhatni, egy csemegekukoricát vetít elénk a sors, amikor (mikor, mikor? 20.30-kor) a Cinemax 2-n megnézzük Robert Redford legelső rendezését, az Átlagembereket. Egy finom kis amerikai dráma ez Donald Sutherlanddel és a Dick Van Dike Show kiváló üdvöskéjével, a nálunk elfeledett Mary Tyler Moore-ral. Ha most elmondanám, hogy a jó Bobby második filmje pedig A milagrói babháború volt, önök azt hinnék, hogy ez a zöldséges rovat (vö.: káposzta, kukorica, bab), s nem is tévednének nagyot. Tévézés helyett tehát beszéljenek inkább önök is zöldségeket.

Neked ajánljuk