Rádió

Szűk térben

Daltörténetek a Klubrádióban

Interaktív

Műfaji törvényszerűség, hogy a rádió alapvetően a dialogikus megszólalásban tud erős lenni, még a rádiós sportközvetítéseknek is általában az a legérdekesebb része, amikor a kommentátorok nem pusztán közvetítenek, hanem megvitatnak egy-egy helyzetet vagy közösen elemeznek izgalmasnak tűnő momentumokat. Magyarul beszélgetni muszáj, de természetesen nem mindegy, hogy hogyan.

Az utóbbi időben (még a járvány előtt, tehát nem arra reagálva) mintha a Klubrádió is igyekezett volna felfrissíteni a maga beszélgetős műsorpalettáját. Behozták például a bulvárosabb irányt is a Kadarkai Endre-féle Világtalálkozóval, de a hagyományosabb portréműsorok terén is a vérfrissítésre törekedtek. Időközben – a járvány miatt – jókora nehezítéssel is szembe kellett nézniük, hiszen dacára a modern telekommunikáció vívmányainak, a tapasztalatok azt mutatták, hogy az élő stúdióbeszélgetések hangulatát a telefonos bejelentkezések egyszerűen nem tudják pótolni. De talán ennek már vége.

Tehát vannak a Klubon az ilyen meg olyan beszélgetős műsorok, meg van a Kováts Kriszta színész- és énekesnő vezette Kovátsműhely. Ha emlékezetünk nem csal, ugyanilyen címen futott már sorozata Kovátsnak élő produkcióként is különféle budapesti helyszíneken, feltehetően ennek a folytatása lenne a mostani rádiós Kovátsműhely, habár az előzményekről a műsorleírásban nem esik szó. A tavaly októberben indult sorozat beharangozójában az állt: „zenés kultúrtörténeti kalandozásra hívja hallgatóit vasárnap délutánonként Kováts Kriszta”. Illetve, hogy minden egyes adás „a színész-énekesnő saját dalaira, dalszövegeire építkezik. E 3–4 perces kis történetek nemcsak egy-egy életérzést fogalmaznak meg, hanem egykor köztünk élt híres személyiségeket, legendás helyszíneket is megidéznek.”

A képlet egyszerű: minden adás elején bejátszanak egy Kováts Kriszta-dalt, majd Kováts a saját dala kapcsán beszéltet egy-egy vendéget. A koncepció, bár kimondottan egyedi, hasonló produkcióról még csak nem is hallottunk, egyáltalán nem biztos azonban, hogy ettől maró hiányérzet keletkezett bennünk. Azt, hogy az egyes dalok milyenek (az elhangzó művek szinte egytől egyig a Fábri Péter– Gallai Péter szerzőpáros alkotásai), most ne firtassuk, a hallgatói ízlés kifürkészhetetlen, bizonyára épp annyian lelkesednek értük, ahányan nem. Az viszont már egy erősebb probléma, hogy egy ennyire belterjes helyzetből ki lehet-e hajtogatni valamiféle hétről hétre megújulni képes produkciót.

Legutóbb például a Balaton volt a téma, pontosabban a Fábri–Gallai-páros Balatoni emlék című dala. Aztán a magyar tengerről beszélt Olti Ferenc vegyészmérnök és balatonfüredi lokálpatrióta, illetve Sumonyi Papp Zoltán író, a szigligeti alkotóház törzsvendége. Mindkét beszélgetésnek voltak érdekes pillanatai, mint ahogy mindkettőben akadtak kínosabb momentumok is. Abban azonban nagyon hasonlítottak egymáshoz, hogy egyiknek sem volt köze (a tó említésén túl) a témaadó dalhoz. Meg a kakukktojásként bejátszott (úgy tűnik, enélkül nincs is tónosztalgia már) Cseh–Bereményi-klasszikushoz, A hatvanas évekhez sem – melyet Kováts Ó, a Balaton címen konferált fel.

Ha akár Oltival, akár Sumonyival készült volna egy-egy beszélgetés a saját Balatonhoz fűződő történeteikről, valószínűleg jobban jártunk volna. Úgy viszont, hogy a témaadó dalra kellett reagálniuk (illetve olyan sematikus kérdésekre, hogy mit jelent nekik a tó), inkább egy (két) kihagyott helyzetnek tűnt a Kovátsműhely legutóbbi adása. Ráadásul a magán­életi összekapcsolódások hangsúlyozása a házigazda és a vendégek viszonylatában tovább erősítette a klausztrofób hangulatot.

Bizonyára lenne létjogosultsága egy olyan zenés műsornak, amely a dalokon keresztül igyekszik egy-egy témát, helyszínt vagy korszakot megközelíteni. De ahhoz az lenne mindenekelőtt szükséges, hogy mind a dalok, mind a témák elég érdekesek, ismertek és változatosak legyenek.

Klubrádió, július 12.

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.