tévésmaci

Kengurulépcső

  • tévésmaci
  • 2021. február 3.

Interaktív

Tévéműsor-ajánló

Amikor Sztupa és Troché unatkoztak, ott egyfelől unatkozva volt rendesen, másfelől korántsem volt szimpla eset, lévén Sztupa és Troché sohasem unatkoztak – privátim. Ezért aztán a közunatkozás szerfelett komoly felkészülést igényelt tőlük, háromfrontos felkészülést: lelkit, fizikait és tudományosat.

Sztupa és Troché minden felkészülés során a tudományost szerették ellazsálni, bár a maguk módszereit is lehetne nyugodtan tudományosnak nevezni, nem is túl megengedően. De ebben az esetben lazsálásról szó sem lehetett, beleolvasták magukat, kísérleteket végeztek, még egy előadást is végighallgattak, ahol az ipse arról beszélt, hogy az unatkozás közösség elleni erőszak, az unatkozó terrorizálja a környezetét, hogy az a kellő igyekezettel siessen a szórakoztatására. Ez marhaság, állapította meg Troché, szelíd nyomásgyakorlásról van inkább szó, tartózkodó kérelemről, kinyújtott kézről. Sztupa is így értékelte a hallottakat, s arra jutottak, hogy amikor egyedül van az ember, akkor unatkozik legkevésbé, hiszen vagy nagyon jó neki, vagy minden energiáját felemészti a magányosság átérzése, az előadást tartó pacák nyilván önsajnálatot mondott volna, mert a tudományosság köztudottan rideg, ezért feleslegesnek is tűnt továbbjárni az útját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.