Egy hét kultúra 2021/05.

  • Narancs
  • 2021. február 3.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

KORTÁRS A Műtárgy.com és az Art Advisory Budapest idén is elkészítette az összeállítását arról, hogy a nemzetközi adatbázisok és a hazai aukciósházak adatai alapján mely kortárs, ma is élő magyar művészek alkotásai voltak a legkeresettebbek (és a legdrágábbak) 2020-ban. A tavalyi aukciós eladások alapján az élő (illetve 2020-ban elhunyt) magyar művészek toplistáját Reigl Judit, Nádler István, Lakner László és Bak Imre vezeti, mellettük Keserü Ilona, Molnár Vera, Ackermann Rita, Konok Tamás, Konkoly Gyula és Molnár Sándor van benne az első tízben. 2020-ban a legdrágábban elkelt kortárs kép Reigl Judit Gomolygás, csavarás, oszlop, fém (1984) című alkotása volt, amelyért 44 millió forintot fizettek: ezt a Virág Judit Galéria és Aukciósház bocsátotta árverésre. A második helyen Bak Imre Narancs (1969) című festménye áll, ezt Varsóban, a Polswiss Art aukciósház árverezte el közel 40 millió forintért. 

RAFFAELLO Raffaello Santi (1483–1520) „kartonjai” a reneszánsz művészettörténet izgalmas darabjai. A nevüket a „cartone” kifejezésről kapták, amelyek a korban kapható legnagyobb papírméretet jelentették, ezekre készítette a művész X. Leó pápa által a Sixtus-kápolnába rendelt hatalmas, többségében 5×6 méteres falikárpitok festett, méretazonos terveit. A tíz alapfestményből hét maradt fent, mégpedig a brit királyi család tulajdonában, és ezeket egy hosszú távú kölcsönzési megállapodásnak köszönhetően már 1865 óta a londoni Victoria and Albert Museum (V&A) őrzi. A V&A január 25-én online elérhetővé tette az 1515–1516-ban készült képek nagy felbontású, különböző technikákkal készült felvételeit. Ez nemcsak azért jó, mert Raffaello műveit olyan közelről láthatjuk, mint még sosem, hanem mert ezáltal egy olyan kivételes műcsoporthoz kapunk hozzáférést, amelyet évszázadok óta csak a V&A-ban volt lehetősége bárkinek is megtekinteni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.