Rádió

Kínavallatás

A Kínai Kommunista Párt műsora a Spirit FM-en

Interaktív

Már az elején be kell vallanunk, hogy kábé ez a műsor volt mindannak az alja, amihez eddig jegyzetíróként szerencsénk volt. És ez akkor is nagy szó, ha jól tudjuk, a magyar éter nem szűkölködik negatív irányú teljesítményekben, érthetetlen vállalkozásokban és a kiváltott szekunder szégyent doppingszerként alkalmazó produkciókban.

Hozzátartozik, hogy azért tekeregtünk az ATV-csoport, úgy is, mint a Hit Gyülekezete csatornájára, mert botcsinálta katasztrófaturistaként kíváncsiak voltunk rá, mit kezd a csapat az eufemisztikus fordulattal szólva ölükbe pottyant frekvenciával. Aki nem tudná, a 92,9-en egészen február 14. éjfélig jó ideje a Klubrádió szólt, elég régóta ahhoz, hogy a frekvencia összeforrjon a csatorna nevével, műsoraival, műsorkészítő stábjával. De semmi sincs kőbe vésve, gondolhatta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) fényes grémiuma, és leverte a frekvenciát, mint vak a poharat (elnézést), a Spirit meg pont jó helyen állt, és elkapta.

Emlékezetünk szerint a Spirittel foglalkoztunk már, talán Puzsér valahonnan átklónozott műsora kapcsán, felemás hangulatban. Ezúttal ellenben, hogy úgy mondjuk, beletenyereltünk a közepébe. Azt a jelenséget már ismerjük jól, amikor egy-egy műsort vagy műsornak látszó fizetett hirdetést valami cég, de érdekes módon még gyakrabban az állam támogat. (Ez azért is érdekes, mert az államnak vannak saját rádiói is…) Ilyenkor az oktatási műsort az oktatási minisztérium, a világpolitikai magazint a külügy, a pénzügyit meg, mondjuk, a jegybank támogatja. Akad olyan rádió, amely szinte csak ilyen műsorokat gyárt.

A Spirit FM nagy újítása az, hogy nem is magyar cég, nem is magyar párt, sőt, még csak nem is a kormány fújja nekik a szelet, hanem egyenesen a Kínai Kommunista Párt propagandaosztálya. Ugyan a Klasszik Rádió is rendszeresen sugároz Kínát népszerűsítő műsorokat, de ilyen nyílt agymosásra nem volt még precedens a rendszerváltás utáni Magyarországon. Hát, most már van: a hetente kétszer, pénteken és szombaton is egy-egy órában jelentkező Kínából szeretettel! ugyanis a China Media Grouppal közös vállalkozásban készül. A China Media Group pedig lényegében nem más, mint a kínai MTVA, amelyet közvetlenül a kommunista párt említett osztálya (agitprop) felügyel.

Azt mondtuk, hogy közös vállalkozás? Elnézést, tévedtünk, az agitprop osztály csinálja az anyagokat, a Spirit meg hozzáadja a szégyent. Ja, meg két műsorvezetőt (legutóbb: Lőrincz Dorothyt és Tóth Enikőt), akik nagyon igyekeznek úgy tenni, mintha ez egy valódi rádióműsor lenne, de nem jön össze nekik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.